Dunai horgászkaland- Süllőzés

A dunai horgászok egyik prédája a Süllő (Stizostedion lucioperca). Ennek a nyúlánk testű, hátán zöldesszürke, oldalfoltos halfajnak ugyanis – a horgászok örömére- épp az oxigén dús, kemény aljzatú vizek a kedvencei.

A Dunán kiváló búvóhelyeket találhat magának, akár a meder egyenetlenségeiben is. Az iszapos részeket nem szereti, ezért leginkább a partbiztosító kőrézsűk, kőgátak, sarkantyúk, ruganyok, valamint duzzasztóművek alvizén található meg a legnagyobb számban.

A süllő ivása március-április hónapokban történik. Az ikrákat a fák vízbenyúló gyökérzetére rakja, és őrzi. Az ikrából kikelő lárva először apró planktonikus állatokkal (Rotatoria, Daphnia Magna, Diatomus) táplálkozik, majd néhány cm-es nagyság elérése után átvált a ragadozó életmódra. Szűk garatnyílása miatt a nyújtott testű ezüstös fajokat kedveli.

Hol keressük a süllőt a Dunán?

A süllő mindig a búvóhelyéről csap le áldozatára. A vízbenyúló stégek alatt, partbiztosító kőrézsűk, ruganyok, gátak, sarkantyúk környékén található, de a vízerőművek miatti oxigén dús alvizben is előszeretettel tanyázik. Megtalálható még teljesen akadálymentes vízrészeken is, itt gyakran csak beáll a meder egyenetlenségeibe, sokszor a medertöréseknél meglepően szép zsákmányra tehetünk szert.

Torkolatok, befolyók is a kedvelt tartózkodási helyei. Állandóan követi a kishal rajokat, nádtisztásokon, vízinövények között, elsüllyedt fák tövében tanyázik, főleg többedmagával. Ezért ahol fogtunk egy süllőt, ott számíthatunk további kapásokra is. Nappal a süllőt a fenék közelében, éjszaka közvetlenül a felszín alatt kell keresni.

Mikor jó a süllő kapás? A süllő elsősorban a szürkület óráiban szerzi zsákmányát. Ezért horgászatára a késő esti, illetve a kora reggeli órák a legalkalmasabbak, de jó tudni, hogy vízterület, időjárás, vízjárás függő is a süllő kapókedve. A vízállásváltozásra az összes hazai halfajaink közül a süllő reagál talán a legérzékenyebben, a tisztuló vizet szereti a legjobban, sőt áradás előtt (úgynevezett pezsdüléskor) is megtartja kapókedvét, szennyes, koszos áradásnál viszont nem nagyon vesz magához táplálékot.

Az időjárás változás is befolyásolja kapókedvét, borongós csepergős időben akár a déli órákban is számíthatunk a kapására, ilyenkor is aktív, holdvilágos éjszakákon is gyakori süllókapásokra számíthatunk. Örökérvényű szabály süllőzésnél: ha rabolni látjuk a ragadozót, az már fél siker, de zsákmány csak akkor lesz belőle, ha a megfelelő felszerelést és csalit alkalmaztuk.

Hogyan horgásszunk süllőre?

Süllőre többféle módszerrel is horgászhatunk.

Fenekezés: A legelterjedtebb módszer, ilyenkor a csalihalat közvetlenül a fenék fölött kínáljuk fel. A Dunán horgászva érdemes laposabb ólmot használni, mert a sodrás könnyen elviheti a szereléket. Ha azt akarjuk elérni, hogy a csali kicsit eltávolodjon a vízfenéktől, érdemes könnyített szereléket alkalmazni, amely lehet tirolifás szerelék, és könnyített súly, vagy a főzsinórra - a horogelőke és az ólom közé – beiktatott, méretre vágott parafa dugó is. Ez ugyanis megemeli a szerelékünket.

Akadályos területeken horgászva az úszós módszer a legcélravezetőbb. A tapasztalt horgászok véleménye szerint acélelőkére sincs szükség, helyette a kevlárszálat javasolják, mert lágyabb de ugyanolyan harapásbiztos. A lefenekezett és a szabadon úsztatott úszós módszer is beválik.

Azok a horgászok, akik maguk szeretik megkeresni a süllőt, a pergetés módszerét alkalmazzák. A süllőt mindig valamilyen takarás mellett keresik, a műcsalit is íde dobják. A pergetésnek számtalan fajtája van, a nagyobb süllőkben bővelkedő vizekben érdemes megpróbálni az élettelen csalihallal való pergetést. Ha jól vezetjük, a műhalunk bukdácsolva, pörögve kelti fel a ragadozó figyelmét. A műcsalis horgászatnál a spinnerezés, woblerezés, twisterezés, gumihalazás jöhet szóba, a süllő a gyors mozgást szereti.

Mártogatás: Nagyon népszerű módszer a süllő horgászok körében. A bedobott szereléket lassú emeléssel- süllyesztéssel vontatják be, úgy, hogy a csalihal süllyesztéskor feneket érjen. A módszer előnye, hogy így nagy területeket horgászhatunk végig. A súly lehet ólom, de sok helyen csavaranyát, csavart, sőt gumigyűrűbe hurkolt követ is használnak.

Ki kell fárasztani a süllőt!

A fárasztás lényege, hogy halunk feljöjjön a mélyebb vízrétegekből, ami után könnyedén kiemelhetjük. A szákolásnál lényeges, hogy ha a horog a csontos szájpadlásba akadt, nem szabad erőltetni, csak a zsinórt feszesen tartani, és hagyni, hogy néhányszor visszaperdüljön a mélybe. A szákolásnál mindig fej felől merítsünk. Csak a teljesen kifáradt halat emeljük ki, mert a hátúszó kemény tüskéi, és a kopoltyú éles fedőlemezei megsérthetik a kezünket.

Milyen csalival horgásszunk süllőre?

Élőhal: ilyenkor a csalihal mérete a fontos. 10 cm-nél nagyobb csalihalat nem érdemes használni, mert a süllő nem tudja lenyelni. A kishalak közül a hosszúkásabbakat érdemes csalinak használni. A süllő kedvelt halfajtái: szivárványos ökle, küsz, bodorka, vörösszárnyú keszeg, sügér és a naphal apróbb példányai.Élettelen csalihal: ne legyen hosszabb 5-7 cm-nél. Halszeletek: gyakran beválik, mert a süllő kitűnő íz érzékelő képességére hat. Élő csali: giliszta. Rákaphat, de jó tudni, hogy nem ez a fő tápláléka.

Műcsali: kisméretű körforgók villantós horgászathoz.

Twisterek: 5-7 g-osak, sárga fluor színű, sárga vagy fehér farok résszel.

Gumihal: a műcsali legyen 5-10 cm-es, világos színű.

Woblerezés: J-9-S, J-9-GFR, J-9-SFC, CDJ-9-Gfr, CDJ-9-SFC, SSR-7-S, SSR-7-CW jelzésű rapala woblerekkel érdemes próbálkozni.

Milyen felszerelést igényel, ha süllőért horgászunk? A fenekező horgászathoz érdemes 3 m körüli horgászbotot választani, 30-60 g dobósúllyal, és B akciós horgászbotot. Az orsó legyen 40-es kapacitású, a zsinór max. 0,30 mm átmérőjű. Úszózáshoz tartásban 3,5 m-es 40-80 g dobósúlyú B akciós gerinces botot alkalmazzunk, az orsó 40-es kategóriájú, a zsinór 0,30-as legyen.

Pergetésre 2,70-3,00 m hosszú 20-40 g dobósúlyú horgászbotot érdemes használni, 40-es kapacitású, megbízható fékrendszerű és legalább 3 golyóscsapággyal rendelkező orsóval. A zsinór itt még lehet 0.20-0,25 mm-es.

Mártogatáshoz 3,5-4,00 m hosszú, 15-30 g dobósúlyú érzékeny spiccű botot érdemes választani.

Ha már megvan….

Amennyiben a süllő nem sérült meg komolyabban a horogtól, hosszú kötélre fűzve engedjük a mélybe amíg haza nem indulunk.

Ha többet szeretnél megtudni a horgászatról, kalandokról,

nagy fogásokról, nézd a Fishing &Hunting csatorna műsorait!