Természetvédelmi szempontból jelentős eseményként egy 230 kilogrammos barnamedvét fogtak be és láttak el nyomkövető nyakörvvel a WWF Duna-Kárpátok Iroda munkatársai a Máramarosi Naturparkban.

A WWF Barnamedve-védelmi Programjának célja a Kárpátok keleti részén élő veszélyeztetett medvék vándorlási útvonalainak megismerése a faj hatékonyabb védelme érdekében. Hazánkban hasonló célból egy hiúz befogását tűzte ki célul a WWF Magyarország és az Aggteleki Nemzeti Park.

Egy kihelyezett ketreccsapda segítségével kifejlett hím barnamedvét fogtak be a WWF Duna-Kárpátok Iroda munkatársai a Máramarosi Naturpark szakemberei segítségével. Az állatot az altatást követő egészségügyi vizsgálatok után nyomkövető nyakörvvel látták el a természetvédők. A máramarosi völgyről elnevezett Bardau egy 8 és 10 év közötti, nagyjából 230 kilogrammos példány, amely a Barnamedve-védelmi Program keretein belül befogott és megfigyelt negyedik medve.

„Bardau az általunk eddig befogott legnagyobb példány, amelynek nagy és egyértelműen határok nélküli mozgástérre van szüksége. Ez az állat értékes információkkal fog szolgálni számunkra a Máramaros ez idáig megközelíthetetlen területeiről illetve a román-ukrán határon közlekedő barnamedvék útvonalairól.” - hangsúlyozta Cristian-Remus Papp, a WWF projekt koordinátora.

2012 nyarán három másik medvét fogtak be és láttak el nyomkövető nyakörvvel a szakemberek. Marina, a 10-12 éves nőstény és Eugen, a 7-8 éves, 130 kilogrammos hím útját és viselkedését folyamatosan nyomon követik a WWF természetvédői. Martint azonban, a 6-8 éves, 150 kilogrammos hímet 2012 őszén orvvadászok lőtték le, a felelősök pedig azóta sem kerültek elő.

Európa Oroszországon kívüli barnamedve-populációjának 45%-a él Romániában és Ukrajnában, ezért védelmük itt különösen fontos. A kutatás során használt rádiotelemetriás eszköz lehetővé teszi az állat térbeli mozgásának, illetve többféle élettani funkciójának nyomon követését.

medve

Ismertté válnak jellegzetes pihenőhelyei, a prédaállatok elejtésének helyszínei, valamint az útvonalak, melyeket használva bejárja vadászterületét. A mozgáskörzet feltérképezésével csökkenthető az ember-állat konfliktusok esélye, célszerűbben tervezhetők az új közutak és a különféle egyéb beruházások, amelyek a védett területeken kívül létesülnek.

Az orvvadászaton és illegális kereskedelmen kívül a fajra leselkedő legnagyobb veszély természetes élőhelyeik folyamatos csökkenése és felaprózódása. A barnamedvék - más nagyragadozókhoz hasonlóan - fontos szerepet töltenek be az erdő működésében. Selejtezik a növényevő vadállományt, ami segít megakadályozni a betegségek terjedését. A vadsűrűség csökkentésével az erdők felújulását teszik folyamatossá, aminek gazdasági szempontból is komoly jelentősége van.

Magyarországon a három kárpáti nagyragadozó közül szórványosan a farkas és a hiúz fordul elő rendszeresen, bár évről évre medvék is felbukkannak az északi határszélen. Szerepüket felismerve az Északi-középhegység nemzeti parkjaiban a természetvédők igyekeznek biztosítani védelmüket, de ez a folyamatos orvvadászat miatt egyelőre kis eredménnyel kecsegtet.

„Fontos lenne, hogy a rendkívül alacsony számban előforduló nagyragadozóinkat védjük és minél inkább megismerjük. Sem a farkas, sem a hiúz nem jelent reális veszélyt az emberre, miközben természetvédelmi szerepük igen jelentős. Ezért is indítottuk el néhány éve a Hiúzvédelmi Programunkat, melynek célja a faj ismertté tétele és a védelmi lehetőségeinek kidolgozása. A projektben szorosan együttműködünk az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságának szakembereivel.” - fűzte hozzá Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programvezetője.

Hatalmas medvét fogott a WWF