Szülői kapcsolat és párkapcsolati kötődés

Egy új tanulmány arra az eredményre jutott, hogy azanyaés agyerekközötti kötődés minőségemeghatározhatja a gyerek évtizedekkel későbbi romantikus párkapcsolatát.

„A folyamatosan változó életkörülmények miatt nehezen lehet egyértelműen meghatározni a kora gyerekkor hatásait a felnőttkori viselkedésre”- mondta Dr. Jeffrey A. Simpson, a Minnesotai Egyetem pszichológia professzora, a tanulmány szerzője.

Simpson professzor és kutatótársai összesen75 gyerek adatait tanulmányozták,akik 1975 és 1976 között születtek. A gyerekek fejlődését a kutatók rendszeres időközönként ellenőrizték, és személyes interjúk, kérdőívek, valamint tanári és szülői beszámolók alapján értékelték őket, egészen 20-21 éves korukig, egészen pontosan azelső romantikus kapcsolataik kiépítéséig.

A gyerekek 12-18 hónapos koruk körül egy laboratóriumi körülmények között végzett úgynevezett ,,szokatlan szituációban"vettek részt.A kísérlet során stresszes helyzetet idéztek elő, miközben a gyerekeket elválasztották az anyjuktól, majd újra együtt lehettek.

Azokról, akik a kísérlet alatt mindvégigstresszmentesekmaradtak, a kutatók azt feltételezték, hogy az anyához való kötődés nem olyan erős. Az ő esetükben bebizonyosodott, hogy későbbi, felnőttkori kapcsolataik során sokkal több negatív érzelmet jelentettek, miközben párkapcsolati konfliktusaikat próbálták megoldani.

Simpson professzor azonban megjegyezte, hogy azanyához fűződő kisgyerekkori viszony mellett számos egyéb faktor is közrejátszhatott a későbbi párkapcsolatok kezelésében, mint például az iskolás évek alatt elsajátított szociális készségek, vagy a kamaszkori barátságok minősége. A Minnesotai Egyetemen végzett tanulmány részleteit a Current Directions in Psychological Science című pszichológiai kap decemberi számában publikálták.