Klein Dávid otthona zord körülmények között

Klein Dávid, Ian Overton és Ács Zoltán 2013-2013 telén elindulnak a Nanga Parbat Expedícióra. Dávid őszintén mesél arról, hogyan lehet otthon lenni egy hegyen.

Egy hosszú utazás alatt, hogyan lehet elérni, hogy még a zord időjárás és szokatlan felszíni viszonyok ellenére is meglegyen a viszonylagos kényelem, és „otthon érzet”?

Érdekes, most, hogy belegondolok, az expedíciók a során kialakított alaptáborokban éltem meg életem néhány leg otthonosabb pillanatát. Idehaza napközben erre-arra szaladgálunk, a munkahelyünkön töltjük az időnket, stb. A hegyen viszont - különösen, ha az időjárás kényszerpihenőt rendel el - csak a saját sátrad, a közösségi sátor, a kommunikációs sátor - az alaptábor letisztult tere marad.

Ezért - és persze a fizikai és mentális egészséged megőrzése miatt nagyon fontos, hogy az alaptábort kényelmesen és barátságosan alakítsd ki, rendezd be.

De kezdjük az alapoknál: az alaptábor az a hely, ami már elég közel van a hegyhez (és elég magasan is), hogy onnan kiindulva megkezdhesd a hegyen a magaslati táborok kiépítését, a hegy megmászását, de még nincs túl magasan ahhoz, hogy a szervezet folyamatos, rohamos leépülése - ami a magasság szükségszerű velejárója - beinduljon. Az alaptábort ritkábban terepjáróval, gyakrabban az út végétől pár napos, esetleg egy hetes gyalogtúrával, teherhordók vagy málhás állatok (jakok, öszvérek) „hadával” érjük el. Egy himalájai expedíció jó közelítéssel két - két és fél hónapig tart. Ez alatt az idő alatt az alaptábor lesz az otthonunk, egy-egy párnapos akklimatizációs, tábor építő mászás után mindig ide, viszonylag alacsonyan lévő és jó kiépítettségű alaptáborba „térünk haza”.

Mindenkinek saját lakósátra van, katonai sátorra emlékeztető tágasabb ebédlő (közösségi) sátrunk (kemping székekkel és kempingasztalokkal), konyhasátrunk - ahol a helyi segítőink (akik egyben az alaptábor kiépítése után annak gondnokai is) főznek és raktároznak -, kommunikációs sátrunk (ahol a műholdas technika, töltők, akkumulátorok, rádió lakik), WC sátrunk (egy talajba ásott 60 literes műanyag hordóval) és zuhanyzó sátrunk (egy lépés x lépésnyi sátor, rendszerint egy lavórral).

Az alaptábori lakó sátradat is fontos, hogy személyessé és komfortossá tedd: egy kispárna otthonról, a kedvenc törölköződ, egy-egy fénykép sokat számítanak. Kialakulnak a sarok: ez a sarok a „konyha” (ott rejtegeted az utolsó otthonról hozott sütit), a másik a ruhásszekrény, a harmadik - ahol az utazó neszesszered lóg - a „fürdőszobád”. Egy idő után már sötétben is megtalálod a rádiód tartalék akkumulátorát, a vastag zoknid, vagy a zsebkésed. (És erre gyakran szükséged is lesz.)

Az alaptáborban áramot napelemekkel nyerünk, amit autó akkumulátorokban tárolunk. Szinten mindent 12V-ról törtünk, ha nagyon kell, inverterek segítségével alakítjuk át az áramot, de ezt nem szívesen tesszük, mert veszteségekkel jár.