Szilágyi Tibor, a vízi-ember

Szilágyi Tibor igazán a vízben érzi jól magát, nyáron minden szabadidejét víz mellett tölti, hidegebb időben, az uszodában hódol szenvedélyének.

A művész úr éppen a Balaton felé robog, amikor telefonon keresem. Az interjú kedvéért kiáll egy parkolóba és hihetetlen készségesen válaszol a kérdésekre.

Hogy bírja ezt a meleget?

Nagyon jól! Nyáron meleg van! Igaz, eddig is és ezután is víz mellett töltöm az időt. Nemrég jöttem meg Horvátországból, most pedig a magyar tengerhez megyek. Mivel gyakorlott vízi-ember vagyok, az tény, hogy korosztálytól függetlenül sokat kell inni, és óvakodni az UV-sugaraktól.

Ezek szerint kitűnő állapotban van!

Igyekszem vigyázni magamra, ezalatt azt kell érteni, hogy nyáron természetes vizekben úszom, ősztől tavaszig pedig jönnek az uszodák. És ha nem lesz ilyen hőség, akkor a kerékpárra is rápattanok, természetesen csak vidéken. Ezen kívül arra is ügyelek, nehogy eltérjek a szokásos súlyomtól. Ha telente fellép némi engedetlenség, akkor azonnal intézkedéseket hozok.

És a stressz ellen hogyan védekezik?

A színészetnél nincs jobb terápia a lélek megőrzésére. Mi színészek, ezt hivatásszerűen gyakoroljuk. A színészet egy terápia is. És annyi csodálatos szerepet játszottam, melyekben el tudtam sírni a bánataimat, ha voltak.

Például?

Ott van a legutóbbi darabom, melyet a Rózsavölgyiben egy új játszóhelyen mutattunk be. A címe: Szerettem Őt! Egy apóst alakítok benne. Ebben a szerepben egy katarzison megyek át, és megmutatom azt az arcomat, melyről én sem tudtam, hogy van. A csodálatos Györgyi Annával játsszuk ezt a kétszemélyes darabot.

A koszttal milyen „szerződést” kötött?

Nagyon kell figyelnem, én mindent szeretek! Sokk saláta és hal. Ha elfelejteném, a feleségem figyelmeztet.

Ősztől, ha elmúlnak a vízi lehetőségek, mi várja Pesten?

Sajnos a Budapesti Kamaraszínházban 4 főszerepem maradt abba, a színház ellehetetlenülése miatt. Most jön a 48. szezonom. De, nem szomorkodom. Előrenézek. Örkény intelmével szólva: „Nézzünk bizakodva a jövőbe.”