Egy súlyos nyári dilemma: a légkondi

Egyre kevésbé nélkülözhető, miközben nagyon is káros a környezetre.

A lehetőségek pedig drágák és körülményesek. Választanunk kell: melegben pácolódunk vagy bűntudatosan élvezzük a hűs irodai levegőt.

A 2003-as nyári hőhullám felkészületlenül érte Európát. A kormányok próbáltak gyors intézkedéseket hozni, a tartós kánikula mégis 30 ezer áldozatot szedett. Hirtelen gondot okozott, hogy sehol nem volt légkondicionálás. Még ott sem, ahol pedig nagyon hiányzott: a kórházakban, az idősotthonokban.

Az európaiak többsége korábban luxusnak tartotta a légkondit: jó, ha van, de azért meg lehet lenni nélküle. A hőség tetőfokán mégis megrohanták az áruházakat, és vitték, mint a cukrot, az ablakba szerelhető készülékeket. A brit Currys percenként kettőt adott el.

A légkondi nem mai találmány. Egy korai elődje 1881-ben azt a szobát hűsítette, ahol James Garfield amerikai elnök feküdt halálos lőtt sebbel. A kinti forró levegőt ventilátorok hajtották át az ablakba helyezett dobozon, és jeges vízbe áztatott kendők hűtötték le. A szerkezet először Amerikában terjedt el. A felhőkarcolókban elengedhetetlen a léghűtő berendezés: a magasabb emeleteken olyan erős a széljárás, hogy nem is lehetne ablakot nyitni.

Az olyan ázsiai országokban, mint Tajvan vagy Szingapúr - vagyis, ahol párás meleg van, de magas az életszínvonal - a légkondi nem számít luxusnak, minden lakáshoz jár. Hogy Európában nem terjedt el ilyen mértékben, abban szerepet játszanak a magas energiaárak és a helyi hagyományok: a mediterrán építkezés, a szieszta szokása. Persze az is, hogy eddig nem kellett extrém időjárásra számítanunk.

A hőhullámok hatására a légkondicionálás Európában is terjed, és ez alól Magyarország sem kivétel. Korábban az volt jellemző, hogy a fűtési szezon alatt megnövekvő energiaigényt nyáron hullámvölgy követte. Ma a helyzet megváltozott. Egyre több mindent hűtünk, ezért az energiafogyasztás nyáron sem csökken jelentősen. A legmelegebb, kánikulai napokban pedig éppen hogy megugrik.

A légkondicionálók habzsolják az energiát, a lakóépületek fogyasztását 50 százalékkal is növelhetik. A folyamatos fejlesztés mindig farag egy kicsit a fogyasztásukból, terjedésük mégis érezhető környezeti hatással jár. Amerikában például az összes megtermelt energia egyhatodát fordítják épületek hűtésére. Mivel ez az energia főleg fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származik, a légkondicionálók használata nagyban hozzájárul az üvegházhatáshoz és a klíma további melegedéséhez. A légkondi az autók fogyasztását is 10-14 százalékkal növeli.

A légkondi kiváltható lenne modern - vagy éppen nagyon is hagyományos - építési eljárásokkal. A mediterrán országokban tudják, hogy a vastag falak és a szorosan záró spaletták jó szolgálatot tesznek a hőség ellen.

Az arab világban széltornyokat használnak: a fenti, hűvösebb levegő önsúlyánál fogva lecsapódik az épület belsejébe. Hasonló elven megoldható a modern felhőkarcolók léghűtése is. A hűtéshez felhasználható a geotermikus energia, vagyis a talajnak az a tulajdonsága, hogy bizonyos mélység alatt kiegyenlített hőmérsékletű. Ilyen rendszer temperálja George Bush texasi farmját vagy Elton John villáját - de a technológia kisebb léptékben, magánházaknál is alkalmazható lenne. Remélhető, hogy a léghűtés régi-új módszerei is terjedni fognak, nem csak az ablakba szerelhető készülékek.