Húsvéti hagyományok, népszokások

Szinte minden nép megemlékezik erről a fontos dátumról, rengeteg népszokás és hagyomány fűződik az ünnepéhez, ahol a keresztény és a pogány szokások keveredése figyelhető meg.

Közeledik a Húsvét, a Feltámadás és az újjászületés ünnepe. A Húsvét előtti vasárnap a Virágvasárnap. Ilyenkor barkát visznek az emberek a templomba, hogy azokat megszenteljék. Bár keresztény szokás a barkaszentelés, ezt a pogány szertartásokban is használják, főként a rontás levételénél.

Ugyancsak Virágvasárnapon szokás a kiszehajtás, amikor egy szalmabábút menyecskeruhába öltöztetnek, és ez jelképezi a telet. A lányok a bábut énekszóval végigviszik a falun, majd vízbe dobják vagy elégetik. Ezzel jelzik, hogy vége a didergős napoknak. A villőzés is egy érdekes néphagyomány: a faágakat szalagokkal és kifújt tojásokkal díszítik, majd ezekkel járják végig a házakat hirdetve a tavaszt.

Nagycsütörtökön elnémulnak a harangok, legközelebb pedig nagyszombaton szólalnak meg újra. Nagycsütörtökön a keresztények a lábmosás szimbolikus cselekedetével emlékeznek Krisztus cselekedetére, sok helyen pedig Pilátust ábrázoló szalmabábút égetnek. Nagypénteken, Jézus keresztre-feszítésének napján sokan nem sütnek kenyeret, nem végeznek házimunkát, ugyanis balszerencsésnek tartják ezt a napot. Hisznek abban, hogy aki ezen a napon napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog majd a betegség.

Nagyszombaton körbesöprik a házat, elűzve a rontásokat és a boszorkányokat. Ezen a napon szentelik a keresztelővizet és ekkor tartják a feltámadási körmeneteket is. Húsvétvasárnap, Jézus feltámadásának napján az emberek élelmet visznek a templomba megszentelésre. A húsvéti bárány Jézust jelképezi, a tojás az életet és az újjászületést.

Húsvéthétfőn a fiúk, férfiak locsolni indulnak. Sorra járják házakat és versekkel, énekekkel meglocsolják, megtisztítják a lányokat, akik ezért cserébe színes tojásokat adnak.