Formáld saját képedre a világot!

Herczeg Zoltán divattippje 2012-re egészen egyszerű és tőle egyáltalán nem szokatlan: „fejezd ki önmagad!”

Mindenkinek más a stílusa, más divatirányzat áll közel a szívéhez, más áll jól életstílusához, egyéniségéhez, habitusához, korához, bőrszínéhez, hajához, testalkatához...Ha bátrak vagyunk, és az ízlésvilágunkhoz illesztjük a dolgainkat, sokkal jobban fogjuk magunkat érezni, mintha mindig az aktuális trendek követésére törekednénk. Az önkifejezésre, a színek használatára pedig szerencsére manapság már nem csak az öltözködésben van lehetőségünk - hanem például otthonunk vagy munkahelyünk falain is.

„Amiótadivattal, divattervezéssel kezdtem foglalkozni, sőt már jóval előtte is, a nagyon erős, élénk színek foglalkoztattak. Soha nem kedveltem a feketét, szürkét, fehéret. Ruháimon is szinte kizárólag ezek az élénk színek jelentek meg, főleg a piros, narancs, újabban a pink, magenta, ciklámen. Mikor saját üzletem lett, az volt a vágyam, hogy a boltomat is ugyanúgy tudjam felöltöztetni, mint saját magamat, ergo a falakra húzom a ruháimat, a rám jellemző dizájnt, így például a rettentő erős színeket. Ez 10-15 évvel ezelőtt hatalmas problémát jelentett, mert az a fehér alapfesték sehogyan sem akart élénkülni, sötétedni, hiába nyomtam bele tonnaszámra a színezőpasztákat...

Márpedig nekem akkor is sötétbordó, élénkpiros, csillámló arany és hasonló 'egyszerű, hétköznapi' színekre voltszükségem. Volt velebajomelég. Később, amikor lehetőség nyílt a festékboltokban szín kikevertetésére, elsők közt tértem be. Időt és pénzt nem sajnálva színeztem újra az otthonomat és az üzletemet a saját képemre, s kerültem közelebb a megoldáshoz. Ekkor lett a mostani üzletem fala például magenta” - mesélte a beltéri falfestékekkel való kalandjait Herczeg Zoltán divattervező, miközben végigpörgette kezében a Trilak legnagyobb, 2175 színt tartalmazó NCS+RAL kártyáját.

A festékipar fejlődéséről néhány perccel később a Festőakadémia gyakorlótermékben kapott igazán teljes képet, hiszen hazánk vezető festékgyárának meghívására egy falikép elkészítésére vállalkozott.

„Hihetetlen, mennyit fejlődtek a festékek, a színek! Az egyszeriföldlakó kész színekből válogathat, megveszi szépen a dobozba zárt színes festékköntöst, ésotthonazt úgy húzza fel a falára, ahogy csak óhajtja... Ugyanúgy megjelennek itt is a csodás színkompozíciók, mint a divatiparban, az enteriőrdizájn területén vagy az autók esetében.Engem ráadásul nem csak a színek kápráztatnak el, hanem azok eredete, elnevezése is. Csak egy példa: mikor hallottuk utoljára a drapp szót?

Ésmilyenszín is az tulajdonképpen? Helyette itt a bézs, az ekrü, a csau, csupa olyan szín és szó, beszédes fantázianév, mint például a Praliné vagy az Elefántcsont. Ezeket a kilencvenes években még nem is ismertük, mára pedig a szókincsünk részévé váltak, még ha nem is mindig tudjuk pontosan, melyik mit is jelent és milyen árnyalatot takar valójában. Most döbbenek rá igazán, hogy már lehetőség nyílik gyakorlatilag mindent a végsőkig perszonalizálni, a saját ízlésvilágunkra és adottságainkra illeszteni, és a hozzám hasonló lökött fazonok is megtalálhatják a számításukat. Kedvet kaptam újra átalakítani!” - mondta, s közben elégedetten nézegette „herczegzolis” alkotását.