Nem olyan véres sárkányfej...

Terjedőben van az a szülői hozzáállás, amely a félelmetes részekkel teli népmeséket száműzi a gyerekeknek szánt irodalomból, mondván így kevésbé fognak szorongani. De vajon valóban jót tesznek?

A meseterápia alkalmazásának eredményei azonban ennek ellenkezőjére engednek következtetni. A szülők egy része még emlékszik arra, hogy gyerekkorában mennyire szerette az ijesztő történeteket, azonban ahogy mai fejjel maguk elé képzelik ezeket a jeleneteket, megkímélnék tőlük gyermeküket.

Pedig a gyerekek képzelete a felnőttekétől teljesen eltérő módon dolgozik, ők csak annyira képzelik el félelmetesnek a szörnyeket, amennyire még meg tudnak ezekkel a képekkel küzdeni. Így lehet az, hogy a sárkány levágott feje nem a felnőtt képzelet által létrehozott véres látványban jelenik meg lelki szemeik előtt, hanem jóval kevésbé szorongatóbb formában.

A népmesékben a negatív és pozitív élethelyzetek, tulajdonságok egyszerre találhatók meg. Németh Erika szerint olyan dolgokkal szembesül a gyerek, amik már a tudattalanban is jelen vannak. Általában olyan mesefigurával tudnak azonosulni, amik ráillenek szükségleteikre, így szorongásuk legyőzhetővé válik. Népmeséket, Grimm meséket, de leginkább olyan meséket ajánl a gyerekeknek, amiket szüleikkel együtt találnak ki, saját szimbólumokkal, ugyanis egy-egy meseszereplő nem mindenkiből ugyanazt a hatást váltja ki.

Azoknak a szülőknek, akik nem túl kreatívak az együtt történő meseíráson kívül azt tanácsolja, kérdezzék ki a gyereket, hogy ő milyen mesehős szeretne lenni, mi tetszett a legjobban, játsszanak a gyerekkel, ugyanis mindez megkönnyítheti a meseírást. Az egészen kicsi gyerekeknek ismétlődő, rövid mondókák felolvasását javasolja, mert csak rövid ideig képesek figyelni, ugyanakkor nyugtató hatással vannak rájuk.

A népmeséket főleg a nagycsoportos ovisoknak ajánlja, mert ezek már hosszabbak, mondanivalóval bírnak. A későbbiek során már a gyerek egyénisége dominál a meseválasztásban, a lényeg, hogy kreativitással teli mesét válasszon. Kerüljük az olyan meséket, amikben a főhős folyamatosan ugyanazt a tevékenységet folytatja, ugyanis ilyenkor a gyerek utánozni kezdi, fantáziája lestoppol.

Vannak olyan gyerekek, akik segítség nélkül nem képesek megküzdeni szorongásaikkal. Erre jó a meseterápia, ahol a gyerek saját maga visz mesét, felhasználja, eljátssza a mesét egy általa kiválasztott karakter bőrébe bújva, saját félelmeit felhasználva. Arról is dönthetnek, hogy mi történjen, milyen meseszereplők kerüljenek össze. A félelmektől való megszabadulásnak azonban más módja is van: hagyjuk, hogy a gyerek kirajzolja magából szorongásait, nehézséget, ne szóljunk rá, ha például a napot lilára színezi, ugyanis ebből következtetéseket vonhatunk le.

Ha a gyereknek rémálmai vannak, fontos, hogy gyakran kérdezzünk róla, kérdezzük ki, mi volt a legfélelmetesebb az álomban, járjuk körül az érzést. Legyünk a gyerek mellett, érezzük át, ugyanis a gyerek ilyenkor látja, hogy a félelmek megélhetőek. Ha a rémálmok továbbra is gyötrik, szakember segítségére van szükség. Erika nem ellenzi a televíziós mesék nézését, ha kreativitás található bennük. A lényeg, hogy ne legyenek fantáziaszűkítőek. Azt tanácsolja, előbb a szülő nézze meg az adott mesét, így ki tudja szűrni azokat, amik rossz hatással lehetnek a gyerekre.