„Vízi”-rostok

Az „étkezési rost” megnevezéssel olyan növényi eredetű anyagokat jelölünk, amelyeket az emberi szervezet nem, vagy csak részben képes megemészteni.

Az étkezési rostok változatos élettani szerepüket meghatározó oldékonyságuk alapján a következő csoportjaikat különíthetjük el:

Vízoldékony rostok: pl. a pektin és a guargumi; fő forrásaik a zöldségfélék (pl. a burgonya, répa, alma húsa), gyümölcsök és a magvak. Megfelelő mennyiségű fogyasztásuk esetén csökkenthetik a vér koleszterinszintjét, és jótékony hatással vannak a vércukorszintre is.

A vízoldékony rostok elsősorban mint a szervezet energiaforrásai fontosak - egyrészt azonnal felhasználható energiát szolgáltatnak a szervezetnek - rövid távon a májban és a vázizmokban raktározott vegyületekké (glikogénné) alakulhatnak -, vagy hosszabb távon, ha szervezetünkbe felesleges energiát viszünk be általuk, zsírokká alakulnak.

A vízben nem oldódó rostok: pl. a cellulóz és a lignin; legfontosabb forrásaik a teljes kiőrlésű gabonából készült termékek; nélkülözhetetlenek a normális bélműködéshez. Növelik a salakanyag térfogatát, fokozzák a bélmozgásokat (a vékonybél perisztaltikus reflexét), megelőzik a székrekedést, a divertikulózist (a bélfal kiboltosulását) valamint az aranyeret, következetes fogyasztásuk esetén védelmet nyújtanak a vastag- és végbélrák kialakulásával szemben is.

Jó tudni! A napi ajánlott összenergia bevitel legalább 50%-át szénhidrátokból javasolt fedezni. Nők esetében átlagosan ez 230g szénhidrátot jelent naponta, férfiak esetében 300 g-ot, melyből legalább napi 30g legyen rost. Ez az ételek, élelmiszerek esetében nem jelent túl nagy adagokat, pl.: 100 g rizs 78 g szénhidrátot tartalmaz, 1 szelet bakonyi barna kenyér pedig kb. 50 g, 100 g burgonya, 20 g szénhidrátot.