Rihanna énközpontú popzenéje

Rihanna, Taylor Swift, Kanye West és a többi popzenész dalai egyre inkább „énközpontúvá” válnak a korábbi „miközpontúság” helyett.

Úgy tűnik, hogy a mai popzene egyre inkább énközpontúvá kezd válni a korábbi évtizedekre jellemző „miközpontúság" helyett, állítják a pszichológusok, akik a 1980 és 2007 közötti slágereket elemezték.

A mai popzenére egyre inkább jellemző az énközpontúság, elég csak Rihanna I'm the Only Girl in the World (Én vagyok az egyetlen lány a világon) című dalára, vagy Taylor Swift You Belong with Me (Hozzám tartozol) és Kanye West Can't Tell Me Nothing (Szabad fordításban: Mondanod kell nekem valamit) című dalának soraira gondolni. A pszichológusok szerint a dalszövegekben egyre gyakrabban jelentkező „én, én, én” mentalitás egy tipikus 21. századi jelenségre reflektál: a nárcizmusra.

A zene és a kultúra erős kölcsönhatásban áll egymással, állítja C. Nathan DeWall, a Kentucky Egyetem kutatócsoportjának vezetője. A kutatók szerint a zene egy olyan kulturális termék, amely jól dokumentálja az Egyesült Államokban időközben lezajló kulturális változásokat.

A kutatók egy szövegelemző program segítségével vizsgálták végig minden egyes év 10 legnépszerűbb slágerét a Billboard Hot 100-as listája alapján az 1980 és 2007 közötti időszakban, és megállapították, hogy a mai popslágerekhez képest a korábbi évtizedekben sokkal gyakrabban fordultak elő a többes szám, egyes személy alakjai (mi, miénk, minket, hozzánk), mint az egyes szám, egyes személy névmásai (én, enyém, engem, hozzám).

Természetesen igazságtalan lenne azt mondani, hogy a popzene az egész társadalom nárcizmusát tükrözi, hiszen sok fiatal hallgat más stílusú zenéket, például punkot, indie-t, vagy régi örökzöld slágereket, mondták a kutatók, akik azt is elismerik, hogy a szövegelemző program nem képes értelmezni a szarkazmust, vagy az esetleges átvitt értelmet. A tanulmányt a Psychology of Aesthetics, Creativity, and the Arts című folyóirat márciusi számában publikálták.