Lehet kevesen vannak azzal tisztában, hogy környezetünket nagy mennyiségben gyógyszermaradványok és hormonháztartást megzavaró anyagok szennyezik.

A világon hatalmas mennyiségben állítanak elő kémiai anyagokat. Ezek jó része eredeti funkciójában kerül kapcsolatba a környezettel (pl. építkezési anyag, növényvédő szerek) vagy szennyezés útján (olajfolt, szennyvíz). Mára már a fő szennyezők koncentrációjának csökkentését a szennyvízkezelési technológiák lehetővé teszik, de számos mikrokomponens eltüntetése még nem megoldott.

Ennek oka elsősorban, hogy hatásuk még nem ismert, vagy eltávolításuk rendkívül nagy költséggel járna. Ilyenek a hormonháztartás megzavaró anyagok, vagy más néven EDC (endocrine disruptor chemicals) vegyületek és a gyógyszermaradványok. Ezek vizsgálata, megsemmisítésükre irányuló tisztítási technológia kidolgozása jelenleg a környezetvédelmi kutatás egyik fő iránya.

A környezetben nagyszámú természetes és szintetikus vegyület fordul elő, amelyek hormonokhoz hasonló hatással rendelkeznek. Az EDC-ket eredetük szerint a következők szerint lehet csoportosítani:

? iparban és fogyasztásban használt anyagok (pl. alkilfeniletoxilát detergensek, ftalátok, élelmiszeripari adalékok, nem-szteroid gyulladásgátlók)

? növényvédő szerek (pl. lindán, DDT, atrazin) 13175 ? hormon készítmények (pl. fogamzásgátló tabletták, pajzsmirigy és egyéb gyógyszerek)

? ipari és fogyasztási melléktermékek (pl. PAH, dioxin)

? természetes hormonok (pl. ösztron fitoösztrogének, 3-omega-zsírsavak).

A hormonrendszert megzavaró anyagok káros hatásai

Az EDC-k megjelenésükkel eltolják a hormonok természetes egyensúlyát, és a hormonoktól eltérő szerkezetük miatt káros biológiai hatást (pl. torz születés, csökkent IQ) eredményeznek.
A hormonzavaró hatás nagymértékben függ a szennyezésnek kitett élőlények fajtájától. A rovarok átalakulását befolyásoló juvenil hormonok, amelyek egy részét peszticidként is használják, nincsenek hatással a melegvérűekre, de a halak és a kétéltűek szervezetének fejlődését jelentősen befolyásolhatják.

Az EDC hatás az élő szervezet embrionális, pubertáskori és terhességi periódusaira különösen veszélyes. Példa erre a thalidomide hatóanyagot tartalmazó Contergan, melynek már egy-két tablettájától nyomorék gyerekek születtek, ha azt az anya a terhesség 5-8 hetében vette be, amikor a végtagok kifejlődése elkezdődött. A halaknál ikra és serdületlen állapotban, a hüllőknél a tojásban kapott EDC dózis teljesen eltolhatja a nemek arányát. EDC anyagok okozta daganatos megbetegedéseket is kimutattak már. 13176 Az EDC hatás sok esetben nem egyezik meg a normális hormonhatással. A természetes anyagokhoz az élőlények metabolizmusa évezredek során hozzáidomult, de az újonnan előállított anyagok a megfelelő enzimek hiánya miatt torzult metabolizmust eredményeznek..
A helyzetet az is súlyosbítja, hogy az ECD-k természetben összekeveredett elegyeinek hatáskombinációja megjósolhatatlan. A hormonháztartást megzavaró vegyületek ösztrogén szinergizmusát már tapasztalták dieldrin/endosulfán, dieldrin/toxafén és PCB (poliklórozot bifenilek) keverékeken.

A hormonhatás észlelésére enzimtesztek és biológiai megfigyelések is alkalmasak. Az EDC kimutatására a helyi adottságoknak megfelelő monitor fajokat (santinel species) érdemes kiválasztani, amelyek érzékenyebbek, mint más fajok és az emberek, így kellő időben felismerhetők a káros hatások, még mielőtt azok az embereken jelentkeznének.

Legkönnyebben észlelhetőek a közvetlenül a nemi hormonokat érő EDC hatások, melyek a nemek átfordulásában, abnormális nemi viselkedésben, a nemek arányának eltolódásában és a hermafroditizmus kialakulásában nyilvánulnak meg. A szennyezőanyagok pontos azonosítása azonban hosszas minta-előkészítést és nagyműszeres (GC/MS, HPLC/MS-MS) méréseket igényelnek.

A továbbiakban néhány jellegzetes EDC és gyógyszer példáján bemutatjuk ezen vegyületek káros hatásait.

Alkilfenol-etoxilátok

A világszerte több millió kg/év mennyiségben előállított alkilfenol-etoxilátokat mosószerként (detergensként) alkalmazzák. Ezek a vegyületek közepesen erős ösztrogén hatással rendelkeznek. Az 1-100 ? g/l koncentrációjú alkilfenol-etoxilátokkal kezelt csigák és kagylók nőnemű egyedeiből szupernők lettek, míg a hímek részben impotensekké vagy hermafroditákká váltak.
Klórozott szénhidrogének

Ezen vegyületek közé tartoznak a nagyrészt már betiltott rovarirtó szerek (pl. lindán, toxafén, DDT) és a transzformátorokban, valamint a hidraulikában alkalmazott poliklórozott bifenilek (PCB). Ezek főleg a nemi és a tiroid (pajzsmirigy) hormonrendszerben okoznak zavarokat.

Már a hetvenes években is megfigyelték, hogy a DDT szennyezések miatt a sirályoknál eltolódott a nemek aránya a nőstények javára és tojásaik törékenyek lettek. A hatvanas években a PCB-k tiroid hormonzavaró hatását a DDT-vel együtt elsők között észlelték az amerikai nagy tavakban élő halak golyvás betegségei kapcsán.

Az embereken közvetlenül is tapasztalták a PCB-k tiroid hormonrendszer zavaró hatását. Populációs szinten a magasabb PCB és DDT terhelésnek kitetteknél memória romlását figyeltek meg, míg utódjaiknál csökkent az újszülött súly, korábbi menstruáció kezdést és alacsonyabb IQ-t tapasztaltak.

Ezek a vegyületek perzisztenciájuk és magas apolaritásuk miatt bioakkumulációt (szervezetben történő szennyezőanyag felhalmozódás) és biomagnifikációt (táplálékláncban való felhalmozódás) mutatnak. A PCB-k veszélyességét növeli, hogy a magzati és a csecsemőkor rendkívül érzékeny a tiroid zavaró hatásokra, amikor az anya szervezetéből az utódéba kerülhet a szennyezés.

Sok a hormon a Dunában?