Folyó ügyek, szilárd alapokon

Hazánkban körülbelül 600 ezer ember él együtt az inkontinenciával. Az érintettek nagyobb része nem ágyhoz vagy kórházhoz kötött beteg, hanem igyekszik részt venni a mindennapi életben.

Számukra lényeges, hogy problémájuk észrevétlen maradjon még a legközelebbi ismerősök előtt is. Az inkontinencia elsősorban nőket érint, kialakulásában számos tényező játszik szerepet, közülük a menopauzát és az életkor előrehaladását érdemes kiemelni, hiszen a klimax körüli korba lépő nők között ugrásszerűen emelkedik az érintettek száma. Ehhez társul még a társadalom elöregedése, melyek együttesen vetítik előre, hogy az inkontinencia egyre inkább társadalmi méretű problémává válik.

Az inkontinencia, az akaratlan vizeletvesztés, népegészségügyi probléma Magyarországon részint előfordulási gyakorisága és súlyossága alapján, részint azért, mert akadályozza a betegek megszokott életvitelét, és ezzel hátrányosan befolyásolja életminőségüket. Az Inko Fórum kezdeményezésére néhány éve végzett reprezentatív felmérés szerint a magyar nők felének vannak vizeletinkontinenciára jellemző tünetei és 36 százalékuk véli magát inkontinensnek.

Az inkontinencia kialakulását számos hajlamosító tényező befolyásolja: az életkor, a menopauza, az elhízás, a hüvelyi úton történő szülés és kismedencei műtétek is szerepet játszanak az állapot kialakulásában vagy súlyosbodásában. A férfiak érintettségével kapcsolatban csak szakmai becslések állnak jelenleg rendelkezésre, melyek alapján ezres nagyságrendű az inkontinenciával küzdő férfiak száma, évente 60-80 új esetet regisztrálnak.A betegséghez gyakran szégyenérzet társul, sokan titkolják állapotukat, és nem fordulnak háziorvosukhoz, illetve nem keresik fel a szakrendelést, bár a betegség az esetek többségében vagy gyógyítható, vagy a betegek állapota javítható. A korábban említett felmérés szerint az érintettek 52 százalékát esetenként, 16 százalékát nagyon zavarja az akaratlan vizeletvesztés, 2 százalékukat pedig a megszokott napi cselekvésben is gátolja. Az inkontinenciának számos kiváltó oka lehet. A kiváltó okok pontos megállapítása elengedhetetlen a helyes terápia kiválasztásához és sikeres alkalmazásához. Ezért nagyon fontos, hogy az érintettek felkeressék háziorvosukat, illetve a megfelelő szakrendelést.

A kezelések különböző fajtái léteznek - a gyógytornától, a pszichoterápiától kezdve, a műtéti beavatkozásokon át a gyógyszeres kezelésig. Van, aki maradéktalanul meggyógyul, de sokaknak átmenetileg vagy állandóan együtt kell élniük a problémával. Számukra is létezik segítség: a különböző segédeszközök, amelyek jó közérzetet és biztonságos védelmet nyújtanak, amellett megelőzik a felfekvés kialakulását, és higiénikus, kényelmesebb ápolást tesznek lehetővé. Ezt korszerű, egyszerhasználatos inkontinencia védőeszközök biztosítják (különféle betétek, betegalátétek, rögzítőnadrágok).Az inkontinencia tehát önmagában is befolyásolja a beteg életminőségét, ám más betegségekhez társulva azok gyógyulási esélyét, rehabilitációs lehetőségét is rontja. A középsúlyos és súlyos inkontinenciával küzdő betegeknél gyakran más társbetegségek is előfordulnak, és ezekben az esetekben rizikótényezőként szerepet játszik fertőzésre hajlamos krónikus sebek kialakulásában, illetve a felfekvéses beteg állapotának romlásában.

A klimax körüli korba lépő nők körében ugrásszerűen nő az érintettek száma, az életkor előrehaladásával mind a betegség előfordulásának gyakorisága, mind az állapot súlyossága emelkedik. Ehhez társul még az egész társadalomra jellemző elöregedés, így a vizeletinkontinencia gyakorisága várhatóan tovább fog növekedni. Ennek megfelelően a probléma kezelése komoly kihívás nemcsak az egészségügynek, de az egész társadalomnak is, beleértve az ellátás gazdasági vonatkozásait. Ezen a téren sokat segítene a kiszámítható gazdasági környezet, amely lehetővé teszi a hosszabb távú tervezést a gyártók és az összes érintett számára egyaránt.

A gyógyászati segédeszközök rendelése esetén a jelenlegi szabályozás értelmében szakorvosi vizsgálatot követően (ahol az első felírás megtörténhet), a két évig érvényes szakorvosi javaslat birtokában a háziorvos jogosult az eszközök felírására. Ez a napi szintű problémával küzdő érintett számára azt jelentheti, hogy hosszú heteken át, amíg a megfelelő szakorvosi kivizsgálása megtörténik, ellátatlanul marad az inkontinencia problémájával, megnehezítve, netán ellehetetlenítve a szociális, társadalmi életét.Emellett a nedvszívó eszközök társadalombiztosítási támogatással történő rendelhetősége olyan érintettek számára is fontos, akik bizonyos betegségben szenvednek (pl. Parkinson kór, Alzheimer kór stb.) és e betegség tüneteihez hozzátartozhat az inkontinencia. Az egészségügyi és a szociális döntéshozók tervezett együttműködése számos területen könnyítené a szabályozás pontosítását.

A jelenleg gyógyászati segédeszközzel ellátott érintettek körében körülbelül 45.000 fő rendelkezik közgyógyigazolvánnyal, melynek birtokában a termékek egy szűkebb csoportjából juthatnak hozzá támogatott segédeszközhöz. A gyógyszerellátás során már alkalmazott közgyógykeret a megfelelő gyógyászati segédeszközcsoportok esetében is bevezethető lenne. Ennek révén a körülbelül 45.000 ember számára is lehetővé válna a teljes támogatotti listából történő termékválasztás, egyenlő esélyeket biztosítva számukra a nem közgyógyigazolvánnyal rendelkező sorstársaikéval. Ez a lépés némi szabályozási pontosítással rövidtávon megvalósítható, forráskiáramlás nélkül biztosítaná a jelenlegi diszkrimináció felszámolását.

A megfelelő termékválasztás biztosításához alapvető igény, hogy a betegek megismerhessék a számukra leginkább alkalmas termékek tulajdonságait. Az információk elérhetősége, a reklámozás kérdése a receptköteles termékek esetében is igen fontos. Szakmai véleményekre alapozva, nem kell tartani attól, hogy az intenzívebb kommunikáció hatására fokozott finanszírozási forráskiáramlás következne be. Hiszen a háziorvosok révén, a kontrollált indikáció szerves eleme a rendszernek. A jelenlegi szabályozás (Gyftv.) nem teszi lehetővé, hogy a betegek szabadon hozzáférjenek a termékekkel kapcsolatos információkhoz.

Az inkontinencia népegészségügyi probléma Magyarországon, ezért a nemzetközi ajánlásoknak is megfelelő orvosi-ápolási ellátás követelményein túl a probléma súlyának megfelelő szakmapolitikai figyelmet és finanszírozást igényel.