A gyerekek is gyászolnak

Egy közeli hozzátartozó halála mindenkit megvisel. A gyerekek is gyászolnak csak másképp, de ez nem jelenti azt, hogy nem szomorúak.

A gyászoló gyerekek csak ritkán tudják kimutatni az érzéseiket. Az egyik percben sírnak, a másikban viszont látszólag vidáman játszanak, ugyanis a gyermeki gyász nem folyamatos. Újra és újra előtör, a személyiség érésével párhuzamosan.

A különböző korú gyerekek különböző módon élik meg a gyászt. A legkisebbek még csak érzik, de nem értik, hogy miért szomorúak a felnőttek. Ha a közvetlen környezetükből tűnik el valaki, akkor visszahúzódóvá válnak, előfordul, hogy elmegy az étvágyuk és elutasítóan viselkednek. Az óvodások a halált egy hosszantartó álomnak képzelik és várják, hogy a szeretett személy visszatérjen. Sokszor aggódnak amiatt, hogy esetleg ők tehetnek arról, hogy valaki meghalt.

A kisiskolások már felfogják, hogy a halál végleges, de úgy gondolják, hogy ez csak öreg és beteg emberekkel fordulhat elő, de velük és a szeretteikkel sohasem. Ebben a korban előfordulhat, hogy a gyászoló gyerekek nem akarnak iskolába menni és tanulni, néha agresszívvé válnak. A felsősök már értik, hogy az élet mulandó, és a test halál utáni sorsa foglalkoztatja képzeletüket.

A kamaszok gyásza már hasonlít a felnőttekéhez. Sírnak és szavakba öntik fájdalmukat, de alapvető eltérés, hogy labilisabbak a felnőtteknél, ezért ilyen nehéz élethelyzetekben fennáll a depresszió, a drogozás vagy más önpusztító viselkedés veszélye.

Nehéz, de az egyetlen segítség a gyász feloldására, ha őszintén beszélünk gyermekeinkkel. Nem szabad magára hagyni a kicsiket a kérdéseikkel, szorongásaikkal. Ne rejtsük el a könnyeinket, mert akkor ők is megpróbálják majd magukba fojtani a fájdalmukat, ami nem segít, inkább nehezíti a tragédia feldolgozását. Próbáljunk minél több lehetőséget biztosítani csemeténknek arra, hogy kibeszélje magából a fájdalmat. Természetes módon kezeljük az elhunytat, ha szóba kerül, ne tereljük másra a szót!

Segíthet a fájdalom feldolgozásában, ha régi fényképeket nézegetünk, ahol mind együtt voltunk. Fotókat általában kellemes eseményeken készítenek, amiket ha felidézünk, talán jobb lesz a hangulatunk is.