A gyermekkori ólomexpozíció tartós agykárosodáshoz vezethet - olvasható egy új tanulmányban. A károsodás az agy valamennyi területét érinti.
Kim Cecil, a Cincinnati Gyermekkórház radiológusa, a Cincinnati Egyetem Orvosi Karának radiológus, gyermekgyógyász és ideggyógyász professzora 33 felnőttet vizsgált (átlagéletkor 21 év), akik valamennyien a Cincinnati Ólomtanulmányban vettek részt kisgyermekként 1979 és 1987 között. A résztvevőknél mért ólomszint 5 és 37 mikrogramm közé esett (átlag: 14), kórtörténetükben az intelligencia károsodása, fiatalkori bűntettek és letartóztatások szerepeltek.
A résztvevők agyát funkcionális MR-vizsgálattal elemezték olyan feladatok megoldása közben, amelyek odafigyelést, döntéseket és impulzuskontrollt igényeltek és kiderült, hogy a magas ólomszinttel rendelkezőknél a gátlást igénylő feladatoknál az agy homlok- és halántéklebenyében található más területek serkentésére is szükség volt.
?Ez azt jelenti, hogy az ólom károsítja a gátló agyterületeket és ezt más régiók próbálják meg kompenzálni. Ez a kompenzáció azonban nem tökéletes? ? magyarázta Cecil. Az agy kisgyermekkorban kialakuló fehérállománya alkalmazkodik az ólomterheléshez, azonban az utolsóként kifejlődő homloklebeny tartós károsodást szenved, ezek a károsodások pedig nem visszafordíthatók. Az eredményekről az Észak-Amerikai Radiológiai Társaság éves gyűlésén számoltak be Chicagóban.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.