Pszichiátria

A lelki betegségek diagnózisa az egyének gondolkodásbeli, érzelmi és viselkedésbeli jellegzetességei alapján állíthatók fel.

Diagnózis

A pszichiáterek a diagnózisalkotás folyamatában nemzetközileg jóváhagyott diagnosztikus kategóriákba (például depresszió, skizofrénia, deluzív zavarok stb.) sorolják a lelki betegséggel küzdő egyéneket.

Terápia

A terápia hivatalos meghatározása egy célzott segítségnyújtás a lelki betegségben szenvedő személynek a gyógyulás elősegítése érdekében. A lelki betegségek gyógyításában több pszichiátriai terápiás módszer is ismert. Ide tartozik a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia összes fajtája.

Megelőzés

A pszichiátriák a betegség kategóriákba (még) nem illő, de lelki zavarokkal (már) küszködő - például krízishelyzetben lévő - egyének segítését is vállalhatják a megbetegedés megelőzése végett.

A pszichiátriai orvosi gyakorlat főbb vonásai:

- a terápiás módszerek között kiemelkedő hangsúlyt kap a gyógyszeres kezelés: a gyógyszeres kezelés célja hogy pótolja azokat a neurotranszmittereket az idegrendszerben, amik a lelki betegség során a normálistól eltérő szintet mutatnak.

(Megjegyzés: abban minden szakember egyetért, hogy az idegrendszer neurotranszmitter állapota együtt jár a lelki történésekkel, de az oki elsődlegesség kérdése (ti. hogy a neurotranszmitterek okozzák-e a lelki betegségeket vagy a lelki betegségek a neurotranszmitter-állapotokat) nézetrendszer kérdése.)

- szakmailag nemzetközileg elismert betegségkategóriákat alkalmaznak a diagnózisalkotásban: a nemzetközileg elismert diagnosztikus kézikönyvek (például DSM IV, vagy BNO) célja, hogy mindenütt ugyanúgy használható betegségkategóriákat és tüneti kifejezéseket teremtsenek a különböző helyeken dolgozó szakemberek között.

(Megjegyzés: a lelki betegség-kategóriák tüneteinek nemzetközileg elismert leírása azt a benyomást keltheti, hogy lelkileg beteg és egészséges ember között csak a tünetek megléte illetve hiánya tesz különbséget. A benyomás azonban téves, mert a tünetek hátterében mindig van egy oki tényező, ami a tünetek létrejöttéért felelős. Viszont ennek tényleges mibenléte -a fentebbi megjegyzés értelmében is- szakmai viták tárgyát képezi.)