Rajongott a lovakért, a jó ételekért és borokért a napokban elhunyt Fülöp herceg, és mindezt meg is találta, amikor Magyarországon járt. Nem véletlen, hogy II. Erzsébettel ellentétben többször is hazánkba látogatott.
Hidegből a csúcsra: A huszadik század legjobb magyar kézilabdázójának választott játékos Rómáig futott volna örömében, amikor a válogatottba hívták, és azt sem bánta, amikor egy évig nem játszhatott. Interjú Sterbinszky Amáliával.
Péter génjeiben hordozza a futball ismeretét, szeretetét, hiszen édesapja, Bozsik József az Aranycsapat erősségének számított.
Tegye fel a kezét, aki elsőre nem röhögött azon, hogy tripla leszúrt Rittberger.
Bár ma is vízbe csábítják, Valkai Ágnes már csak szurkolója a vízilabdának, ám szívesen idézi fel legnagyobb élményeit, például, amikor szinte hazai pályán nyertek világbajnokságot – Kanadában.
Horgászattal vezeti le a stresszt a Fradi védője, Lovrencsics Gergő. A CSZKA elleni parti előtt is akasztott pár halat, miközben bejelentette, csatlakozik egy horgászcsapathoz.
Az amszterdami olimpián (1928) is Magyarországé, pontosabban Italo Santelli mester tanítványaié lett a kardvívás mindkét aranyérme. Egy esztendővel később a Nemzeti Sport bemutatta, milyen az élet a Maestro Erzsébet körúti vívótermében.
A futballszurkolók hiába is keresik mostanában Bognár Györgyöt szakértőként a képernyőn, nincs már kedve a médiaszerepléshez.
Mindig is lányos apukának képzelte el magát Szujó Zoltán, ám elsőszülött gyermeke, Dorka, mégis kikérte magának, amikor édesapja fiúnak nevelte.
