Gyerekcipőben az egészségfejlesztés

Elhivatottak és felelősségteljesek a hazai pedagógusok, ha az egészségnevelésről van szó. Atanárok lelkesedése azonban az egészségnevelésnél jóval komplexebb egészségfejlesztéshez már kevés.

A megvalósítás gyakran akadályokba ütközik: hiányosak az erőforrások, szélmalomharcot vívnak az egészséglelkes pedagógusok, és nincsenek jól működő hálózatok. A tanárokat az segítené, ha programmenedzseriképességeiket és ismereteiket továbbfejlesztenék.

A Béres Egészség HungarikumAlapítvány egy, a hazai általános iskolákra reprezentatív kutatást végzett, hogy feltérképezze a fiatalok és az egészségfejlesztés kapcsolatát. 2011 márciusában az „Egészséglelkesek az iskolákban” című felmérés soránösszesen 887 iskolaigazgatót és pedagógust kérdeztek meg a témában.A kutatás az egészségfejlesztést vette nagyító alá, azaz azegészségnevelésen túlmutatóanaz egészséges életmódhoz szükséges társadalmi, környezeti és gazdasági feltételek megteremtését is vizsgálta.

Akutatás eredményei a magyar pedagógusok felelősségtudatáról tesznek tanúbizonyságot.A tanárok ugyanistudják, érzik (92 %), hogy intézményi keretek között tenniük kell a jövő generációjának egészségéért. Amegkérdezettek 87 %-a vélte úgy, hogy az általános iskola a legfontosabb színtér, amikor a fiatalok közösségi egészségfejlesztéséről van szó.

Leginkább a biológia tanárok (53 %), az osztályfőnökök (22 %) és a testneveléstanárok (16 %)foglalkoznak a diákok testi, lelki és szociális egészségével. Az iskolák több mint fele (57 %) azzal is tisztában van, hogy az egészségfejlesztés szempontjából a10-14 évesek a legbefogadóbbak.

A pedagógusokegészségtudatosság iránti nyitottságát és elhivatottságát tükrözi, hogy 10-ből 6 iskolában van olyan személy, aki az egészségfejlesztésért felelős. Ugyanezt a lelkesedést támasztja alá, hogy a megkérdezett intézmények 60 %-a rendelkezik egészségtervvel,közülük minden második frissítette is azt azutóbbiegy évben.

A kutatás szerint az egészségtervek egyikelterjedt megvalósulási formája az egészségnap: az iskolák 71 %-ban tartanak ilyet,a többségük(96 %) ráadásul évente egy vagy két alkalommal. Az is jó hír, hogy az iskolák közel 40 %-a ma már képes arra, hogy a saját egészségfejlesztési terve megvalósításához külső anyagi forrást - például pályázati lehetőséget vagy helyi vállalkozói támogatást - igénybe vegyen.

Elmondhatjuk tehát, hogy az egészséglelkes pedagógusok jeleskednek a programok megvalósításában; a tettek azonban gyakran megrekednek az egészségnevelés szintjén. Aproblémák részletezésekor az iskolaigazgatók és a pedagógusokelmondták, hogy akadályokba ütköznek az egészségfejlesztés megvalósításakor.

A magyar általános iskolák 77%-ának szüksége van arra, hogy segítséget kapjon az egészségfejlesztéshez. A kutatásból összeállított problématérkép alapján az hozhatna javulást, ha elkészülne az iskolák 40 %-ában ma még hiányzó egészségterv, ha mindinkább a tanrendbe épülve jelenne meg a témára dedikált óra(jelenleg ugyanis csak az iskolák 48%-ában vanegészségnevelés vagy egészségtan),és ha a pedagógusok rendelkeznének programmenedzseri ismeretekkel.

Ezutóbbi abban segítené őket, hogy hatékonyabban tudják motiválni, lelkesíteni az egészségre ma még kevésbé nyitott pedagógustársaikat, a szülőket és a diákokat is. Az egészséglelkestanárok számára ugyaniskihívás a többiekmozgósítása: minden harmadik iskolának gondot jelent a diákok bevonása, minden negyedik intézménynek pedig a tanárok iskolán belüli összefogása. Az egészségfejlesztés ügyét szolgálná az is, ha több helyen lenne az egészségfejlesztésért felelős pedagógus; ma ugyanis tízből négy iskolában még nincs ilyen.

A pedagógusok gyakran érzik úgy, hogy szélmalomharcot vívnak. Magára maradottságukat mutatja, hogy a tanárok fele nem ismer más iskolából olyan kollégát, aki szintén az egészségfejlesztéssel foglalkozik; azaz nincs arra lehetőségük, hogy jó példákat, információkat osszanak meg egymással. További problémaforrás, hogy a rendelkezésre álló oktatási anyagok nehezen adaptálhatóak a hétköznapi iskolai életbe: a megkérdezett iskolák 18 %-a tudja csak teljes mértékben hasznosítani azokat.