Kamaszkori krízisek

A kamaszkor életünk olyan szakasza, ami hidat képez a gyermek-, és felnőttkor között. Ebből következik, hogy önállósodni szeretnénk, de nem tudjuk mit is kezdjünk ezzel a szabadsággal.

A kamaszkor 12-14 éves kortól 18 éves korig terjedő életszakasz, átmenet a gyermek- és fiatal felnőttkor között. Ennek az életszakasznak a során a nemi hormonok elkezdik működésüket, kialakulnak a másodlagos nemi jellegek. Ezzel párhuzamosan jelentős pszichés változások következnek be.

A fiatalok ekkor kezdik formálni saját véleményüket, ízlésüket, a legtöbb gyerek ekkor próbálgatja az önállóságot. A pubertás időszaka napjainkra jelentősen meghosszabbodott, egyrészt korábban kezdődik, másrészt huszonéves korig is elhúzódhat.

Az élethosszig tartó változás egyik mérföldköve a pubertás, amelyhez hozzátartoznak a különböző konfliktushelyzetek. Ebben az időszakban ellentmondásos érzések közepette leválunk a szüleinkről, elszakadunk a gyermekkorától, de még nem lépünk át a felnőttkorba.

A problémamegoldó képességünk ebben az időszakban még éretlen, a magatartásban együtt vannak jelen a gyermeki és felnőttes vonások. A kamaszok legerősebb ismérvei, hogy vitatkoznak, lázadnak és kérdőre vonnak, keresik önmagukat. A szülők és más, korábban meghatározó szerepet betöltő felnőttek befolyása csökken, helyette valamely ifjúsági szubkultúra válik meghatározóvá, a kortársak hatása felerősödik.

A fejlődés körül kialakult krízis sikeres megoldása esetén a serdülő képes összhangba hozni korábban megszerzett információit önmagáról. Az elvárás az lenne, hogy ezek az információk nem mutatnak nagy eltéréseket a külvilág róla alkotott képéhez képest. Az identitás kialakulásának életszakasza ideális esetben a húszas évek elejére befejeződik.