Összefut a nyál a szánkban

Szinte természetesnek vesszük, hogy létezik, olyannyira, hogy bele sem gondolunk, valójában mi célt szolgál. Pedig a szájban lévő nyál nagyon is fontos szerepet tölt be!

Vannak dolgok, amikről az ember úgy érzi, nem illendő beszélni, és általában véve a test különböző nedvei, többek közt a nyál is ide tartozik. De miért is ódzkodunk ennyire tőle? Talán ha tudnánk, pontosan miért nedves állandóan a szánk belseje, kevésbé szégyellnénk, hogy nekünk is van nyálunk.

Bizonyára észrevették már, hogy evés előtt megnő a mennyisége, nem véletlenül létezik az a szólás a legfinomabb falatokkal kapcsolatban, hogy „összefutott a nyál a szájában”. Ez ugyanis nem más, mint az első emésztőnedv, ami már a szájban elkezdi a táplálékokat lebontani a szervezet számára feldolgozható formára.

Amikor a szemünkkel látjuk és orrunkkal érezzük a finomságot, az agy kiadja a parancsot a gyomornak és a szájnak, hogy „étel érkezik, felkészülni rá!”. Ezért gyűlik fel hirtelen a szájban a nedvesség, amelyet a nyálmirigyek termelnek.

Legnagyobb része víz, és csak kevesebb, mint 1 százaléka tartalmaz egyéb anyagokat, a mucin egy fehérjeszerű anyag, ami összetapasztja a falatot és síkossá teszi, hogy könnyebben csússzon le a nyelőcsövön, a ptialin pedig megkezdi az étel lebontását. A nyál enyhén lúgos kémhatású, de van egy kellemetlen „mellékhatása” is: a benne lévő mészsók a fogakon kicsapódnak és fogkövet okoznak.

A baktériumölő hatással is rendelkező enzimből alapállapotban is mintegy gyűszűnyi mennyiség van a száj belsejében, de ez evés közben rohamosan megnő: egy órányi folyamatos evés közben akár fél liter is termelődhet! Érdekesség, hogy a nyál sosem „vész el”, mert amit lenyelünk, az a bélből felszívódva újra a véráramba kerül, azon keresztül pedig ismét a szájba.

Attól függően, hogy mit eszünk, más-más minőségű és sűrűségű a nyál összetétele is, ezzel még inkább segíti a bevitt étel megemésztését. Ugye nem is olyan ijesztő erről beszélni?