Molnár Gusztáv 2 év után találkozhat a fiával: "Fájdalmas felismerés volt, hogy nem voltam jó apa"

Egy év telt el azóta, hogy a színész bevonult Komlón egy rehabilitációs intézetbe. Molnár Gusztáv kemény időszakot tudhat maga mögött, számára most minden egyes nap ajándék, hiszen tavaly az sem volt biztos, hogy megéli az idei évet.

– Elértem életem mélypontját. Azt éreztem, nincs tovább, elmentem a falig, ami összeomlott, mögötte pedig ott volt egy szakadék, amibe rettegtem, hogy belezuhanok. Úgy éreztem, nincs más választásom, mint hogy meghaljak. Azt hittem, soha többé nem látom a fiamat, nem állok színpadra, nem találkozom a barátaimmal – kezdte a hot! magazinnak a Drága örökösök korábbi sztárja.

Tavaly november 10. volt a fordulópont. Gusztáv bekerült az elvonóra, ahol elindult egy nagyon hosszú folyamat. 265 napot töltött ott, ebből négy és fél hónapot teljes izolációban.

– Nagyon sokat tanultam magamról. Nem szeretem a józan szót, úgy fogalmaznék, hogy tavaly november 10-étől van választási lehetőségem. Nem kell meghalnom.

Magányosnak érzi magát Molnár Gusztáv

Az elvonón töltött idő nem csupán arról szólt, hogy a színész ne fogyasszon több alkoholt, hanem arról, hogy mivel foglalkozzon helyette, és rájöjjön, hogy ki ő valójában.

– A legveszélyesebb hazugságaink a személyes igazságainkká válnak. Egy terápián ezek összedőlnek, találkozol önmagaddal, ami nagyon fájdalmas. Rájöttem, hogy nem gondoltam mindent jól. 

 – vallotta be. – Iszonyatosan hosszú ez az út, még nem egy sikertörténet. Rettenetesen magányosnak érzem magam. Az a munka, ami Komlón elkezdődött, még nem ért véget, ebből nincsen kigyógyulás. 

Gusztáv nemrég csatlakozott egy terápiás csoporthoz, ami a kapcsolatfüggőséggel foglalkozik. Itt azt mondták neki, hogy legalább egy évig ne legyen senkije.

– Nemrég randizgattam egy lánnyal, amiből nagy csalódás lett. Rájöttem, hogy tényleg nem szabad most párkapcsolatba kezdenem. Magammal kell foglalkoznom. 

„Fájdalmas felismerés volt, hogy nem voltam jó apa”

Az édesapa egy teljes évig nem beszélhetett a fiával, de most már heti rendszerességgel telefonálnak. Két éve azonban nem találkoztak.

– Múlt héten voltam gyámügyön, ahol megszületett a döntés: két év után találkozhatok a fiammal. Nagyon félek ettől, mert tényleg sokáig nem láttam – mesélte. – Gyakran sírok, mert sok minden fáj. A bocsánatkérések még hátravannak, időre van szükségem, hogy ezeket meg tudjam tenni. A fiammal sok dolgot kell tisztáznom; fájdalmas felismerés volt, hogy nem voltam jó apa. Tudom, hogy még lehetek az. Függőként nem tudtam megadni neki azt a biztonságot, amire szüksége van – ismerte el. – Jelenleg tehát nincs semmim, de visszakaptam mindent. Egyik napról a másikra élek, de a lényeg, hogy élek. Most jólesik megszagolni egy paradicsomot, sétálni egy jót, elmenni edzeni vagy egy könyvesboltba. Nem ünneplek külön hónapokat, hanem amikor este lefekszem aludni, és aznap nem fogyasztottam semmilyen szert, hálás vagyok, hogy sikerült.