„Isten tudja, mennyi van még hátra” – Baranyi László egyre többet gondol az elmúlásra

Baranyi László jövő nyáron tölti a 97. életévét. A színművész egyre többet gondol arra az időszakra, amikor még kitűnő egészségnek örvendett. Az elmúlt években sajnos számos betegséggel meggyűlt a baja. Talán minden 2021-ben kezdődött, amikor koronavírusos megbetegedése miatt hosszú időre kórházba került. Felépülése hónapokig eltartott, fél évvel később is szenvedett a post-covid tünetek miatt. Hosszú ideje a lábai sem úgy működnek, mint azelőtt. Térdproblémájával régóta szenved, azonban kora miatt a műtét már nem javasolt számára. Számos alternatívát kipróbált remélve, hogy búcsút inthet fájdalmának, mégis egyre nehezebben viszik a lábai. És még ha ez mind nem lett volna elég, tavaly októberben, egy forgatásra igyekezve megbotlott és elesett. Betört a feje, a bal vállán és karján zúzódásokat szenvedett. Szinte még fel sem gyógyult sérüléseiből, amikor újabb két alkalommal ez megismétlődött, csak a szerencsének köszönheti, hogy nem történt nagyobb baj. Számos alkalommal ijesztett rá a rajongóira, legutóbb nyár elején, amikor lapunknak a kórházi ágyáról nyilatkozott: sztrókot kapott.

„Ez lassú út az elmúlás felé”

Talán ezek mind szerepet játszanak abban, hogy egyre többször fordult meg a fejében az elmúlás. Megható gondolatait a Borssal osztotta meg.

– Az élet súlya nyom. Nehezen járok, érzem, hogy elöregszem. A sztrók óta nagyon fáradékony vagyok, nincs mit szépíteni, elfáradtam a 96 évem alatt. Vannak jobb és rosszabb napjaim. Gyakran rám tör a szomorúság, és azt kérdezgetem magamtól, hogy ennyi lenne az élet? 

Hogyan tovább, mi lesz? Próbálom ilyenkor megrázni magam, de csak ideig óráig sikerül. Szegény feleségemen csattan mindig az ostor, mert ingerültté váltam – kezdte lapunknak a népszerű színművész. – Elmúltak a szép idők, Isten tudja, mennyi van még hátra. De Klára asszony nem engedi, hogy ezen filozofáljak. 

Ilyen kis szomorkás öregember lettem – fűzte hozzá.

Felesége a legnagyobb támasza

Laci bácsi 93 éves korában köszönt el a színpadtól, és bár hiányzik számára a közeg, amiben évtizedeken át dolgozott, tisztában van vele, hogy egészségi állapota miatt a visszavonulása végleges.

Újra ismétlik valamelyik csatornán a Família Kft.-t, mostanában többen szólítanak meg az utcán, ez mindig nagyon jól esik. De mindennek már 35 éve volt. Akkor még fizikailag rendben voltam. Bármennyire szerettem forgatni, játszani, már nem akarom. A drága kis unokám sikerei tesznek főleg boldoggá. Szeptemberben kezdte az egyetemet. A lányommal minden nap telefonon beszélünk, ha jó híreket kapok tőlük, nekem elég. De ennyi… – mondta szomorúan a színművész, akinek a mindennapokban felesége a legnagyobb támasza.

– Klára asszony vasból van. Jól beállították az orvosságait, ennek köszönhetően mindenre képes. Ő vásárol be, ő öltöztet, tutujgat, minden áldott este betakargat, miután lefekszem. És már a Fradi meccseket is velem nézi. Együtt drukkolunk. Így vagyunk mi már öregesen – zárta a beszélgetést Laci bácsi.