Baranyi László: Rémálmaim vannak

Két hónappal ezelőtt mindenkit megdöbbentett a hír, hogy Baranyi László sztrókot kapott. Szinte nem volt olyan ember, aki ne imádkozott volna érte.

– Öt napig vizsgáltak, lógtak belőlem a dolgok, de jó volt a leletem. Még a főorvos is megdicsért, hogy a koromhoz viszonyítva remek az állapotom. Hazaengedtek, csak annyit írtak elő, hogy vérhígítót kell szednem. Kérdeztem is viccesen, hogy alkoholt szabad-e inni rá, amire az a válasz jött, hogy két deci bort szabad, de a gyorsítót felejtsem el. De nem is baj, amúgy sem vagyok pálinkás típus. Minden reggel tornázom egykilós súlyzókkal. Kicsit szomorú, mert annak idején ötvennel gyúrtam – kezdte Laci bácsi nevetve a hot! magazinnak.

„A szomszédasszony is pezsgőt bontott; mondhatni, a fél utca ünnepelt”

A színész családjában nagy az öröm: az unokája, Kamilla sikeresen felvételizett! Kommunikációt fog tanulni a Metropolitan Egyetemen.

– Amikor megjött a felvételi értesítés, az unokámnál csak az édesanyja kiabált hangosabban, örömében persze. A szomszédasszony is pezsgőt bontott; mondhatni, a fél utca ünnepelt – tette hozzá a büszke nagyszülő.

A kollégái egyáltalán nem feledkeztek meg Laci bácsiról, rendszeresen találkoznak vele.

– Nagyon kedvesek voltak a kollégák: egymásnak adták a kilincset, amikor jöttek látogatni, többek között Kokas Piroska és Mécs Károly. Legutóbb Heller Tamás és a kedves felesége nézték meg „az öregembert”. Kérdezte, hogy ráhajtok-e a százra; igennel feleltem. Remélem, én leszek a befutó, de a nagy ajándék az lesz az élettől, hogy százéves koromra diplomás lesz Kamilla is, és elindul a nagybetűs Életbe. Ezt szeretném megérni – mondta bizakodóan.

A feleségére is szeretetteljesen gondol, több mint fél évszázada tart már a szerelmük.

– Őszintén megvallom, volt két borzasztó házasságom. Akkor esküdtem meg, hogy színésznővel soha többet, aztán jött Klára. A feleségem ötvenöt éve kibír engem jóban-rosszban. Két hónapig voltunk Klára asszonnyal nászúton, mindegyik régebbi barátomnál jártunk. Svájcban Johnny barátom vitt végig, egy volt bajtársam pedig Párizsban vendégelt meg bennünket.

„Páros lábbal rúgtak ki a Színművészetiről”

Egy ideje már nem dolgozik, de a mai napig boldogan gondol vissza a világot jelentő deszkákra, amelyeken több mint hetven évet töltött.

– Rémálmaim vannak a színház hiányától. Azt álmodom, hogy valamitől nem tudok bemenni a színpadra vagy lekések egy darabot, és verejtékezve ébredek fel. Biztosan a hiánya lehet az oka. Nagyobb bakik is eszembe jutnak. A Pécsi Nemzeti Színházban egyszer úgy begörcsölt a nyelvem, hogy többszöri próbálkozásra sem tudtam elmondani a szövegemet. Olyan szépen reagálta le a színésztársam, hogy az egész színház nevetett, és vastapsot kaptunk – emlékezett.

Egy színházi ember sikeréhez nem szükséges a papír – a színész mégis úgy érzi, hogy ez a legnagyobb hiányossága.

– A Színház- és Filmművészeti Főiskolán kezdtem; bevallom, sajnos hülye voltam. Rossz helyen, rossz emberek előtt mondtam rosszat: a legsötétebb Rákosi-rendszerben, 1954-ben. Reggel kilenckor mondtam azt a dolgot, két órával később már fegyelmin voltam, páros lábbal rúgtak ki a főiskoláról, sőt még az ÁVH-hoz is át akarták adni az ügyet azzal a koholt váddal, hogy engem beépítettek a Színművészetire, hogy bomlasztó tevékenységet folytassak – mesélte a Família Kft. nagypapája, majd amikor stábunk elbúcsúzott tőle, utánunk szólt: „Száz után ugyanitt!”

Visszamondott szerep

A filmesek is az utolsó percig kitartottak mellette, de sajnos egy sérülés miatt végül nem vállalta el a legutóbbi felkérést.

– Tavaly nyáron elestem, nagyon megütöttem a karomat, és azóta sem tökéletes. Mivel nem tudom jól mozgatni, nem tudtam volna százszázalékos lenni. Sajnálta a rendező, mert nagyon tetszett neki a karakterem – magyarázta az idős színművész.