Liptai Claudia őszintén beszélt gyermekkori traumáiról, sérelmeiről Kadarkai Endre Szavakon túl című műsorában.
Csúnya voltam, kövér voltam. Én voltam az utolsó, akit az osztályban egy névsorban beírtak, hogy na, ő is tetszene
– idézte fel a fájdalmas emléket.
– Egyszer szerencsétlen Varga Zoli odaírt harmadiknak. Onnantól nem volt menekvés Varga Zolinak, ahol tudtam, elkaptam az összes lassúzós buliban… – nevette el magát. Úgy érzi, külseje miatt hátránnyal indult, ezért kellett neki valami plusz: csípős humorát, nyelvét ennek köszönheti.
A kirekesztés is szóba került:
Nem közösítettek ki, de volt, amikor levegőnek néztek. Azt hiszem, ez a világ legszemetebb dolga, mikor kitalálják az osztálytársaid, hogy ma nézzük őt levegőnek, és ne szóljunk hozzá
– elevenítette fel Clau, akihez egy napig nem szóltak a társai.
– Nagyon jót röhögtek, mondták, hogy "ugye milyen jó poén volt?" Én akkor zokogtam. Én nagyon szeretnék mindig tartozni valahova – idézte fel.
A szeretethiány, önbizalomhiány is szóba került, mely gyermekkorából eredeztethető. Állítása szerint nincs önbizalma, és a férfiakkal való kapcsolatára is rányomta a bélyegét apja viselkedése.
– Azt láttam, hogy apám nem hagyja abba a piálást és a verését az anyámnak, nem szeret eléggé ahhoz, hogy lássa, hogy teszi tönkre az életemet, vagy a gyerekkoromat… Hogy az anyám nem válik el, mikor látja, hogy megy tönkre a gyerekének az élete.
Hogy ez azt jelentette, hogy nem szeretnek eléggé.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.