Pataky Attila: Vaslapáttal tereltek vissza a helyes útra – interjú

Nehéz elhinni, hogy már 70 éves. 

A legvadabb szocializmusban születtem le a földre, 1951-ben. Az édesapám akaratereje, következetessége, pedánssága, és az édesanyám szeretete, énektudása formálta a jellememet. Rengeteg minden rakódott rám ahhoz, hogy ma azt mondhassam, én vagyok Pataky Attila, aki a közönség szeretetének köszönhetően 47 éve rockénekes és szövegíró. Tudom, honnan jöttem, miért vagyok itt, merre tartok és ismerem az előző életeim egy részét. Rengeteg erőt örököltem a szüleimtől. 

Felidézte kicsit a múltat a születésnapja alkalmából?

Nagyon figyelek arra, hogy a saját jelenemben létezzek. A legtöbb ember azon füstölög, mit cseszett el a múltban. Vagy a jövőt fürkészi, és azt reméli, boldog lesz, ha a ház sarkát lilára festi vagy megveszi az új autót. Édesanyám azt mondta, kisfiam, mindennap minden boldogságmorzsáért hajolj le. A sok kis boldog pillanatból összeállhat egy egészen boldog jövő. 

Tudatosan él?

Régebben ösztönösen éltem, ma már tudom, én teremtem meg a saját valóságom. A gondolatnak és a kimondott szónak teremtő ereje van. Arról beszélj, amit szeretnél, ne fordítva. A karma törvénye szerint azt kapjuk vissza valamilyen formában, amit adunk. Rockzenészként, főleg fiatalon követtem el hibákat. De kamatostul, jó nagy csomagban kaptam vissza mindent. Egyébként engem a jóisten mindig a tenyerén hordott, csak akkor volt baj, amikor leugrottam onnan és azt mondtam, főnök, már tudom, mit csinálok. Nagyon komoly szakrális őrzőim vannak. Vaslapáttal tereltek vissza a helyemre, amikor rossz irányba mentem. Tizenhárom éve élek teljes szerelemben és hűségben Orsival. A szememmel látok, de már a lelkemmel is. 

Úgy tűnik, pontosan tisztában van a küldetésével.

Rockzenésznek és énekesnek lettem teremtve, méghozzá ide, a Kárpát-medencébe, hogy a világ egyik legcsodálatosabb szakrális nyelvén énekelhessem el a verseimet. Az itt élők dolga a fény és szeretet felmutatása, és ebben van talán szerepem. A sztárság nagyon jó dolog, lehet élni és visszaélni vele. Én egyfajta szolgálatnak tekintem, amivel tenni tudok magamért, a környezetemért, az emberiségért. Visszatekintve merem állítani, hogy nagyon sok dalom, aminek ma is üzenete van, sugallatra íródott. Egyesek a több százból pikkpakk megszülettek, és volt néhány olyan, amit bár szerettem, csak nehezen írtam meg. A nagyon ismert dalok csak úgy kiszakadtak belőlem, mindegyik megélt élmények alapján íródott. Ettől erősek, élnek túl dolgokat, énekli több korosztály. Boldogok az emberek, amikor zenélünk. A lírai dalokkal könnyeket varázsolunk a szemükbe, a könny pedig tisztára mossa a lelket. A zenélésen túl még sok dolgom van, de néha bitang fárasztó, mondhatni, emberfeletti megküzdeni az „emberalattiakkal”. Évek óta kicsúfolnak, lecikiznek, amikor földönkívüliekről beszélek, pedig már a NASA is elismerte, hogy a naprendszerünkben is kb. 1250 bolygón lehet a miénkhez hasonló élet. Az univerzum nyüzsög az élettől. Csak el vagyunk zárva, egy fedő alatt tartanak minket.

Egy éve a betegsége miatt még úgy érezte, elég volt a földi létből.

Isten mindenkire annyi terhet tesz, amennyit elbír. Tavaly szeptemberben a koronavírus miatt farkasszemet néztem a halállal. Amikor nagyon rosszul voltam, megkérdeztem a mesteremtől, Krisztiántól: Lehet, hogy tévedtek a látók és nem fogok 85 évig élni? Egy ponton azt éreztem, elég volt, inkább legyen vége, elviselhetetlenül sok a fájdalom. Felhívtam a feleségem és azt mondtam: Orsika, lehet, hogy mennem kell. Azt válaszolta, hogy akik szeretnek, mind imádkoznak értem, nem hagyhatom itt őt és őket. Nyitva volt az időkapu, de Orsin kívül Krisztián is megerősített abban, maradnom kell. 

Mit gondol, a halála után a lelke egy má­sik testbe vándorolva újjászületik?

Reggelente végtelen alázattal és hálával köszönöm meg a teremtőnek, hogy itt élhetek, társam és barátaim vannak. Minden szobában ki van írva, hogy köszönöm istenem mindazt az áldást, amiben részem volt, és amiben folyamatosan részesülök. Van mit megköszönnöm. Az elmúlástól nem félek, hiszen örökéletű fénylények vagyunk. De az állapotot, amikor az ember már magatehetetlen, nem várom meg. Édesanyám elképesztő akaraterővel, tudatosan ment el, ez példa előttem. Mint lélek valószínűleg választhatok, hogy vissza akarok-e még térni tenni és segíteni. Huszonvalahány évvel ezelőtt egy tinilány mondta nekem, azért szeretjük a dalaitokat a barátaimmal, mert „ibések”, azaz időtállóak, boldogítanak és életeket változtatnak meg. Úgy másfél éve megint eszembe jutottak a szavai. Ha ennyi volt a dolgom, elégedett vagyok.

Névjegy

Született: 1951. július 2., Miskolc

rockzenész, énekes, dalszövegíró

Harmadik felesége: Orsolya. Gyermekei: Gergő (45 éves) és Attila Csaba (18). 14 évesen a DVTK igazolt futója lett, de már középiskolásként zenélt. Rövid ideig testnevelést oktatott egy miskolci iskolában, ezután építésztechnikusként dolgozott. 1974-ben az Edda zenekar énekesének választotta. 1977-ben újjászervezte a bandát, ekkor lettek Edda Művek. 1984-ben Norvégiában bárénekesként dolgozott. Az Edda Művek 1985-ben állt újra össze, és máig aktív.