Pásztor Erzsi megbolondulna színpad nélkül

Hála istennek Pásztor Erzsi jól van. Mindig ezt mondja, és csibészesen hozzáteszi: „ki a csoda tudja, hogy belül mi van”. Kedvérevaló szerepeket játszik, most éppen a Turay Ida Színházban lesz premierje. De a Kossuth-díjas színésznő már csak egy feltétellel vállal szerepet.

– Sok szépet játszottam a Tu­rayban, aztán pár éve otthagytam az utazás miatt – meséli. – Nem hisztéria, az nekem sok. Vidékre utazni, ott lejátszani az előadást, visszaülni a buszba és haza, az nagyon kikészít! A koromnál fogva lettek problémáim, ami miatt szeretetben elváltunk, de maradtam örökös tag. Megtisztelő, hogy én voltam az első! Pedig akkor hivatalosan már nem voltam a színháznál, de részt veszek a munkájukban, a társulati ülésekre is eljárok. Most Darvasi Ilona megkínált ezzel a tüneményes szereppel a kedves székely történetben: A medve nem játék!-ban. Berecz István meséli a történetet, és van öt jelenet, ami megelevenedik. A hatodik én leszek egy meglepetés-bevonulással, mint takarítónő, aki ragaszkodik ah­hoz, hogy eljáts­­szon valamit. Ez Budapesten így történik, de vidéken véget ér a történet, mielőtt be­erőszakoskodom magam, így az utazásból kimaradok. De így is teljesen kerek.

Erzsi szeret fiatalokkal dolgozni, és a darabban két fiatal partnere is van. A rendező pedig régi „párja” a Madáchból, Szerednyey Béla. A színpadon jó dolga van itt is, a Játékszínben és a Ka­rinthyban is.

– Csak ak­kor érzem ma­gam pokoli rosszul, ha vi­dékre me­­gyünk. Hiába viszek párnát, bármit, az ízü­leteim nem bírják. Ezért is kapok infúziót kéthavonta az ízületeimre. Ez teljesen rendben van. De az utazás annyira megtör, hogy két-három nap kell, míg összeszedem magam. Ezt az egyet nem szívesen csinálom, de az előadásokat imádom. Az nekem inkább felüdülés, mint strapa. Ha nem dolgoznék, megbolondulnék! Amíg tudom, boldogan csinálom.

Mindig kérdezik a művésznőt, hogy mi tartja fitten? Úszik vagy tornázik? Mit csinál?

– Semmit. Szerepelek, ez a titok. Különben lusta vagyok, mint a dög. Magamat kényeztetem és játszom. A karácsonyt a keresztlányával ünnepli, pont a fájdalmak miatt nem utazik Olaszországban élő lányához, az unokáihoz.

– 75 éves koromban eldöntöttem, hogy nem utazom többet külföldre. Bármi történhet, és nem akarom a gyerekemet ezzel terhelni. Olyan sokat voltam, beutaztam velük egész Olaszországot. A lányom és a lányunokám nagyon sokszor, két-három havonta jön hozzám. Az nekem nagyon jó! Minden darabban láttak már, ez lesz most a meglepetés.