Demjén Ferenc az ország egyik legnépszerűbb énekese. Dalait szinte kívülről fújjuk, de magánéletéről alig tudunk valamit, noha mozgalmas hatvanhét évet tudhat a háta mögött.
Az embernek rengeteg haverja lehet, de barátja már kevesebb. Tudja ezt jól Rózsi is, aki a zenei pályán eltöltött öt évtizede alatt több ezer ismeretséget kötött. Fiatalként, mikor egyik buliból a másikba esett, inkább haveri viszonyokat alakított ki, ha pedig később összefutott az illetővel, előfordult, hogy csak rávezetéssel tudta felidézni, hol és melyik vendéglátóipari egységben találkoztak.
Zenélt, lazított, haverkodott, erről szólt az élete. A mélyebb barátságai aztán kiállták az idő próbáját. Rengeteg civil és ismert barátja van, köztük Somló Tamás és Horváth Charlie is, akikkel a zene szeretete hozta össze, de hogy pontosan mikor és milyen körülmények között, az már a múlt homályába vész.
– Nem emlékszem, Charlie-val mikor találkoztam először. Nem mostanság volt. A szakmában általában látásból ismerjük egymást, így futhattunk össze. Somlóval a Moulin Rouge-ban dolgoztam együtt, ő artistaként, én a zenekari árokban – meséli Rózsi, majd azt is elárulja, hogy Somló is jelen volt azon az ominózus bulin, mikor ő azt a főtáncoslányt védve, akire szemet vetett, kétszer is behúzott a főnökének. Az ökölcsapás ugyan a munkájába került, de nekik barátságuk emlékezetes epizódja marad az a bizonyos este.
– Nem vagyok jó anekdotamesélő, nem tudok vicces történeteket mesélni a kalandjainkról. Az biztos, hogy a Somlótól mindig valami hülyeséget kapok ajándékba. Hozott nekem Mao-féle vörös könyvet, aztán olyan alumínium szobrot, melyen az állt: 20 éve a nép szolgálatában, és kaptam tőle perverz, mozgó, retro tárgyakat is.
Rózsi azt meséli, ha alkalmuk adódik, akkor összejönnek, elmennek egy jobb étterembe és megbeszélik az élet nagy dolgait. Nevetve mondja, hogy a város összes jobb vendéglőjében megfordultak már, mindenhol ismerik őket, és nem a sztárallűrjeik miatt maradtak meg a dolgozók emlékezeteiben, azokat meghagyják ifjú titán kollégáinknak. Nincsenek napi kapcsolatban, de ha az egyiküknek szüksége van baráti segítségre, ott vannak egymásnak. És ez így van rendjén.
(Vége)
