Túl sok tanács, nulla nyugalom – így nevelj ma gyereket

Vannak olyan napjaid biztosan neked is, amikor csak ülsz a kanapén, a kezedben a telefon, és úgy érzed, valamit biztos rosszul csinálsz. Naná, hogy gyereknevelési fronton. Mert az egyik cikk szerint túl sokat dicsérsz, a másik szerint túl keveset. Az egyik azt mondja, ne irányítsd a gyereket, a másik szerint meg határok nélkül nem fog boldogulni. És valahol a kettő között ott állsz te, egy félbehagyott kávéval, és próbálod kitalálni, hogy akkor most hogyan tovább. Közben a gyerek felmászik a kanapé háttámlájára, és visít, hogy kérne még egy pudingot. Ez meg az ő saját trendje.

Amikor mindenből irányzat lesz

A gyereknevelés mindig változott, de most mintha minden egyszerre történne. Egymást érik az újabb és újabb irányzatok: tudatos jelenlét, érzelemfókuszú nevelés, kötődő szemlélet, határtartó szülőség. Mindegyik mond valami fontosat, csak közben egyre nagyobb a hangzavar. Az utóbbi években például egyre többet hallani arról, hogy a klasszikus „helikopterszülőség” – amikor a szülő mindent kontrollál – háttérbe szorul, és helyette megjelenik a „világítótorony-szülő” képe. Az a szülő, aki nem irányít folyamatosan, de ott van stabil pontként, jelez, ha kell, és hagyja a gyereket tapasztalni.

Közben ott van a tudatos jelenlét, vagyis hogy ne csak fizikailag legyünk a gyerek mellett, hanem tényleg figyeljünk rá. Hogy tegyük le a telefont, kapcsolódjunk, legyünk jelen. Aztán jönnek azok az irányzatok, amelyek szerint nem érdemes túl sokat dicsérni, mert az külső megerősítéshez szoktat, és inkább az önállóságot, belső motivációt kell erősíteni. És persze nem lehet megkerülni a digitális kérdést sem: mennyi képernyőidő fér bele, hogyan tanítsuk meg a gyereket egy olyan világban élni, ahol mi magunk is folyamatosan online vagyunk. Önmagában mindegyik gyereknevelés-vonal érthető. Sőt, sokszor kifejezetten hasznos. Csak együtt már ez szerintem egy kicsit sok.

Szülői mix

A mai szülő szeretne megfelelni és ezért valahogy egyszerre próbál:

• jelen lenni, de nem rátelepedni,
• határt tartani, de nem túl szigorúan,
• támogatni az önállóságot, de nem magára hagyni,
• és közben még jól is csinálni.

Ez az a pont, ahol az ösztönök elkezdenek háttérbe szorulni. Mert már nem csak azt figyeled, hogy mit érzel helyesnek, hanem azt is, hogy vajon az adott helyzetben produkált reakciód belefér-e abba, amit tegnap olvastál valahol. A gyereknevelés egy felülvezérelt, nehézkes valamivé válik. 

A nagymama csendben néz

És akkor jöjjön a klasszikus jelenet. A nagyinál vagytok, nyár van, vidék van, lazulás. A gyerek fent van a kert végében egy fán. Jó ideje. Szólsz neki, hogy jöjjön enni. Nem jön. Még egyszer szólsz. Semmi. És elindul benned a gondolatmenet:

A nagymama közben ott áll mögötted, és csak ennyit kérdez:
– Miért nem szólsz rá rendesen?

Az ő idejében ez ugyanis nem volt kérdés. Nem volt helikopter, nem volt világítótorony, nem volt érzelemfókusz. Volt egy mondat:

– Gyere enni!

És a gyerek jött.

Te pedig próbálod összeegyeztetni a modern nevelési elveket azzal, hogy a tojásos galuska ne hűljön ki teljesen, és majdnem biztos, hogy nem érted, miért működött akkor az, ami ma sorra kudarcot vall. 

Az ösztönös anyaság nem tűnt el, csak… 

A modern nevelési irányzatok sok fontos dolgot hoztak. Megtanítottak minket figyelni, meghallani, nem lesöpörni a gyerek érzéseit. Ez nagy érték. De közben szerintem nem kell minden helyzetet túlgondolni. Lehet egyszerre azt mondani:
 

És azt is: 

Nem kell választani empátia és határ között.

Valahol félúton van az optimum

Tény, hogy a nagymama világa egyszerűbb volt. Kevesebb magyarázat, több egyértelműség. A mi világunkban több a tudás, több az odafigyelés – de néha több a bizonytalanság is. És valószínűleg nem az egyik vagy a másik a megoldás. Hanem a kettő között valahol. Egy kis tudatosság. Egy kis ösztön. Egy kis humor. És néha egy határozott mondat a kert végébe kiáltva:

– Most gyere enni!

Mert a végén nem az számít, hogy melyik trendet követted, hanem az, hogy a gyereked tudja: ott vagy. És hogy bármennyi irányzat jön-megy körülöttetek, ez az egy dolog nem változik. Az ő anyukája egy trendek között úszkáló, mindig igazságos és csodatévő tündér, akire mindig számíthat, még akkor is, ha csak úgy szigorú volt.