Délutáni horror: amikor a gyereked már alig lát a fáradtságtól, de az élete árán is küzd az alvás ellen

Van az a napszak – általában ebéd után –, amikor a gyereked már úgy néz ki, mint egy statiszta a Walking Dead-ből: a szemei alatt karikák, a mozgása koordinálatlan, és a legkisebb dolgon (például, hogy a banánnak rossz ívben görbül a vége) is képes negyedórás hisztirohamot kapni. Minden jel arra mutat, hogy aludnia kéne sürgősen.

Te megpróbálod lefektetni, mire ő – mintha valami láthatatlan energiaitalt húzott volna le – merevvé feszíti magát az ágyban, és közli, hogy „NEM!”. Ismerős? A szakértők szerint ez a jelenség teljesen normális, sőt, a fejlődés része. De ettől még nem lesz kevésbé idegtépő. Nézzük, miért csinálja ezt velünk (és magával), és hogyan élhetjük túl a délutánokat anélkül, hogy mi magunk borulnánk ki.

Nem, nem „nőtte ki” az alvást – csak FOMO-ja van

A leggyakoribb tévhit, amibe mi, szülők beleesünk, hogy azt hisszük: ha a gyerek nem akar aludni, akkor biztos már nincs rá szüksége. A szakértők szerint ez óriási tévedés. A legtöbb gyereknek 3 és 5 éves kora között még nagyon is szüksége van a nappali pihenésre. De akkor miért küzd ellene?

Két szó: kíváncsiság és kontroll.

Egy 2-3 éves gyerek már rájött, hogy a világ egy baromi érdekes hely, tele izgalmas dolgokkal. Retteg attól, hogy amíg ő alszik, lemarad valamiről. Igen, ez a klasszikus FOMO (Fear Of Missing Out), vagyis a »félelem a kimaradástól«: csak náluk ez nem azt jelenti, hogy lemaradnak a péntek esti partiról, hanem attól félnek, hogy nélküle pakolod ki a mosogatógépet, vagy történik valami izgalmas a nappaliban.

Ráadásul ebben a korban kezdik bontogatni az önállóságuk szárnyait: rájönnek, hogy ők különálló személyek, és az alvásmegtagadás az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy ezt demonstrálják. Magyarul: azért nem alszik, mert ő a főnök (vagy legalábbis azt hiszi).

A „Csendes Pihenő” trükk

Ha a harc a kiságyba tételért már vérre megy, a szakértők B-tervet javasolnak: engedjük el az „alvás” szót, és vezessük be a Csendes Pihenőt.

Ez nem azt jelenti, hogy rohangálhat a lakásban. A szabály egyszerű: nem kötelező aludni, de a szobában kell maradni, és valami nyugisat csinálni (könyvet nézegetni, plüssökkel halkan játszani). Ezzel két legyet ütsz egy csapásra:

1. A gyerek úgy érzi, nyert (hiszen nem kényszerítetted alvásra), ezért a dac csökken.
2. A teste és az agya mégis pihen, mert ingerszegény környezetben van. Sőt, sokszor az a vége, hogy 20 perc nézelődés után magától elalszik, mert megszűnik a harc miatti adrenalin.

Mikor engedhetjük el tényleg a déli alvást?

Persze eljön az a pont, amikor tényleg vége a dalnak. Honnan tudod, hogy ez már az igazi leszokás, és nem csak dac?

• Ha a gyerek kihagyja a déli alvást, de este nem omlik össze, és nem lesz elviselhetetlen.
• Ha alszik délben, de emiatt este 10-ig, 11-ig bulizik az ágyban, mert nem tud elaludni.

A lényeg: ne add fel a rutinodat!

Bármilyen nehéz is, a szakértők szerint a kulcs a következetesség. Ha te feladod, és hagyod a kanapén beájulni, vagy hagyod, hogy inkább ne pihenjen, csak ne legyen balhé, akkor ő nyert – de mindketten veszítetek estére. Legyél unalmasan következetes, maradj nyugodt (vagy legalábbis játsszál úgy, mintha az lennél), és ne feledd: ez is csak egy korszak. Egyszer majd kamasz lesz, és akkor majd ki se tudod robbantani az ágyból dél előtt.