A múltheti események és a gyerek heti megnyilvánulásai megint löktek rajtam és egy újabb sulit vettem fel a reménylistára. Hogy eddig miért nem? Mert túlságosan nagy hangsúlyt fektet a vallásra és abba nehezen tudnánk belesimulni.

Nem vagyok ateista, de bármelyik hittan tanár hozná a szentelt vizet meg az ördögűzőt, ha a nézeteimet firtatnánk.

NagyLány sulijában sajnos továbbra sincs hely. Tudom, oda születni kell. Azért augusztusban még érdeklődjek. Ez a reményhal.

KicsiLány iskolája félévkor azt mondta, hogy az évvégi bizi fényében döntenek. Bizonyítvány még ugyan nincs, de azért megkerestem őket.

Az alsós igazgató nyugdíjba megy, talán lazábban dönt az igen mellett. Hallottam a hangján, hogy a tanulmányi eredmények megfelelnek neki. Nekem is. Matek, nyelvtan hármas, a többi négyes-ötös. A hármasok is jobbak lennének, ha nem stresszelne annyit. Itthon megy.

Szóval minden imára, csurira és rágondolásra szükségünk van!

PiciLány elég nyomatékos személyiség. Ha belép a játszóra, akkor határozottan jelen van. Incselkedik a gyerekekkel, ami már-már együttjátszásnak nevezhető. Elképesztően szociális. Az én szerepem a terelgetés, meg az, hogy résen legyek mi kerül a szájába, illetve kemény tanulás, hogy táskákhoz, babakocsikhoz és bármihez, ami a padon van, nem nyúlunk. Amúgy minden felnőttel is keresi a kapcsolatot. Nem kicsit ciki, hogy velem nem is akar játszani. Más anyukákat/apukákat/ nyagyszülőket húz magával. Pedig ott állok mellette! Közben folyamatosan beszél. Manónyelven, de egyre több az értelmes szó is.

A csúszdázás rémálma igen gyorsan megvalósult. Felmászik, mint a nyúl, aztán teper, mint a nyíl. Nem ül le. Szaladna tovább. Ha nem lát engem meg. Ha lát, akkor visszafut a létrához és mindeközben kacag nagyokat és csimpaszkodik a keresztrúdba. Életveszély.

Eddig még mindig sikerült elkapnom, de van bennem félsz. Anyukám egyik horrorsztorija, hogy mikor két éves voltam, leszaladtam állva a kőcsúszdán. Jelentem élek, de Anyu tíz szívrohamon esett át abban a fél percben.

Hogy mikor fordultam a rock felé, nem is tudom. Hatodikban nagyjából. Addig a Juventus rádió volt a meghatározó, ahonnan válogattam. Aztán a rádióban is egyre több Edda szólt. Eleinte ott volt a Guns, Bon Jovi, Billy Idol, betört itthon a Republic. Középsuliban egy ilyen oldschool rock társaságba "keveredtem". Doors, Led Zep, Joplin, Purple... egyenes út a Hairig.

Berger karaktere azonnal megragadott. Már nem volt elég a batikolt cucc, a trapézgatya, a tarisznya. Kellett a virágos mellény is meg a tornacipő. Télen is. Irhakabáttal. Nanáhogy. Sokszor összesúgtak a hátam mögött, hogy

"Nézd már, olyan, mint aki azt hiszi a Hair-ben van!"

Igazi hippi külsőm volt. És pont nem érdekelt mások véleménye. Példaképként tekintettem arra a kócos, igazi szívű, lázadó srácra. Olyan akartam lenni, mint ő. Rongyosra néztem a szalagot.

Most visszatekintve nem is tudom.... Lehet, hogy azért fogott meg azonnal Berger karaktere, mert éreztem magamban ugyanazt. Vagy ennyire erős hatással volt rám? Kitudja.

Mindenesete a héten, mikor megtelet Treat Williams halálhírével a Facebook, többen visszacsatolták, hogy "Bizony, olyan lettél!"

Nem vitás, jó volt ezeket olvasni.

Az ex és a köztem lévő perpatvar múlthétről, KicsiFiú sulis bánata elég keményen megpecsételték a hangulatomat. És itt a hormonvihar is. Nem vagyok egy jó társaság annak, aki utamat állja. Rettentően nyomaszt a bizonytalanság. Ha tehetném, érzelmi védőburkot húznék a gyerekeimre.

Nem vagyok az, aki pocskondiázza az exet, hiszen egykor szerettem, ő volt a választásom. Ma is elismerem és ki is mondom, amiért felnézek rá. Eddig hagytam, hogy majd a gyerekek rajöjjenek, meglássák a dolgok valós menetét, de ennyi év után ráuntam. Most kimondtam, ami bennük csak motoszkált. Az ember egyszer úgyis ráeszmél ezekre, de addig ringatózik valami kellemes vágyakozásban, egy elérhetetlen álomban. Minél rövidebb ideig ringatjuk magunkat a langyos vízben, annál kevésbé esik rosszul a hidegzuhany.

Mint egy nemtörődöm apa elhanyagolt gyereke, tisztában vagyok ezzel.

Komoly, értékes beszélgetések voltak. NagyLány az első perctől átlátta a helyzetet, KicsiLány mostanság kezdte kinyitni erre a szemét. KicsiFiú még a felmentés időszakában van. Hagyom. Egyszer ő is eljut majd oda, ahol a többiek vannak. NagyFiú lavírozik. Ő és az apukája nagyon hasonlóak. Azt hiszem neki kényelmes ez a helyzet. Mindenhol a jót használja.

Heti büszkeség a szakmai vizsgája. Holtversenyben osztályelső lett! Tavaly még az övé volt a legrosszabb bizi. A középsuli meghozta azt a csodát, amit a fejlesztőpedagógus nyolc évig mondott.

Fel is bontott egy üveg bort és írtó szakszerűen szolgálta fel. Az új irány, amibe szerelmes, az a borászat. Sommelier szeretne lenni és az a helyzet, hogy nagyon is passzol a személyiségéhez. Természetesen már mindenféle cucca van ehhez. Igen, alaptudása is.

A bor nyilván nem egy kannás valami, hanem egy felsőkategóriás darab. Az apjának rendelete szülinapra. Két üveggel is, ezért úgy döntött, hogy a sikeres vizsga okán megérdemli az egyiket. Az amúgy tiszta vicc, hogy a 15-16 éves gyerek e-cigitől kezdve alkoholon át simán rendel egy cégtől a neten és gond nélkül kiszállítják neki!

A tanév utolsó napja olyan egy varázslat volt.... Voldemort se csinálná jobban.

Öltözz Nyuli, mindjárt hét, itt a nacid. Tíz perc múlva: nincs rajta a gatya. Öltözz gyorsan és tedd el a kakaósbigát! Anyu, nincs meg a kistáskám. Keressük már a föld alatt is. Azt hiszem lentmaradt tegnap a pályán, szólal meg. Szaladj le. Nincs ott. Benne volt a diákom is. Basztikuli! És szidtam, aki lenyúlta, mert belevéstem szép NAGY számokkal a telószámomat is. Éppen ezért. Három év, három táska. Illetve ott a diák és a suli előtt maradt a táska. Meg hát két lépésre lakunk, és a diákon cím is van. Anyúúú, megszáradt az ünneplő? Itt van, tedd el - KicsiLány kezébe adom. Két nap egymás után kellett. Kiváló. Fésülködj, így nem mehetsz el! Lányok ölre mennek a fürdőért, NagyFiú morog, mint a bolhás kutya. Hallgassatok már, kapcsold le a lámpát, induljatok el, nekem már szünet van!!!

Ebben a diliben nyitva maradt a fürdő ajtaja. BabszemCsacsi hol van? A pelenkás kukában félig. Mellette a klotyóból vigyorog ki a papucsom fele. Áááááááá.

Végre mindenkinek minden pipa. Elindultak. Bemegyek a hálónkba elhúzni a függönyt. KicsiLány ünneplője ott hever a paplanon.... Reménytelen. Szerencsére az ő sulijukban ez nem számít tragédiának. Itt nem főbűn a tanteremben kivetítőn nézni vagy hangszórón hallgatni a műsort úgy, hogy nincs fehér blúz. Jó a tesipóló is vagy ha az sem, akkor a bármi.

Talán a diákigazolvány azért veszett el, mert sikerül KicsiFiúnak a másik suli, és úgyis újat kéne csináltatni.... Igyekeztem erre tolni az érzéseimet bosszankodás helyett.

Hogy mit hoz a nyár, még nem tudni. Mi mindenesetre szombaton lezártuk a tanévet egy össznépi grillezéssel.

Már tavaly is terveztünk a szomszéd családdal ilyen közös kertipartit. Két éve költöztek ide. Három gyerek, a két nagyobb KicsiFiúval és KicsiLánnyal egyidősek.

Gyerekek szedték a málnát, mi pedig ettük. Mert ők nem szeretik enni, mi meg nem szeretjük szedni, hihi.

Azt hiszem mind jól szórakoztunk.

KicsiLány már pénteken lázban égett és nekiállt összeszedegetni a cuccait, amit a táborba visz.

Mivel ő még ottalvósban csak családon belül volt, hát most jött el a pillanat, hogy megtanítsam listát írni. Szerintem ez nem nagy cucc. Csak végig kell gondolnia, hogy mi mindent csinál miután reggel kinyitja a szemét, egészen addig, míg este lehunyja.

Gondolta, akkor minden tuti, összerakta egyedül a bőröndöt. Szép dolog ez, de KicsiLányról beszélünk! Mindent kipakoltattam vele, hogy ácsi! Tudni szeretném melyik az az öt póló és két rövidnaci. Merthát a kedvencei nem feltétlenül mennek át a "normális" rostán. Kicsit kinyúlt, kicsit lyukas.... esetleg nagyon. És hát láttam a púpozott bőröndön, hogy van mit tanítani pakolás technikából is. Le kellett cserélni 1-2 ruhát, de összességében szuper csaj volt. Jól meg is dícsértem. Kis segítséggel egyedül pakolt. És nagyon, de nagyon izgult!

Mondjuk én is.

Vasárnap, apák napja. Próbáltam én ezt száz éve behozni a családba, de az ex annyira nem volt rá vevő. Mondjuk az anyák napjára sem...

Viszont a mi ovinkban mindkettőre készültek a gyerekek, így otthon is megemlítettük.

A családi felállás változása fura dolgokat hozott. A covidos 2020-ban is, ahogy előtte is, a gyerekek kezébe nyomtam egy kupac apák napi színezőt, aztán mindenki kezd vele, amit akar.

A karantén alatt Kedves is és én is végig dolgoztunk. Váltott műszakban. Én délelőtt, ő délután. Az akkor negyedikes és hetedikes online oktatását ő intézte. Én az elsőssel tanultam. Apukáról hírből se nagyon hallottunk. A gyerekek szülinapján sem. Vagyishát írt, hogy add át nekik....

Abban az évben volt, hogy KicsiLány csak Kedvesnek készítette a színezőt, ami azóta is a hálószobánk dísze. KicsiFiú még kettőt színezett, de csak Kedvesnek tudta odaadni.

Idén pedig úgy indult az apák napja, hogy NagyLány kicsattogott nem túl korán a konyhába és az első ami kicsúszott a száján az az volt, hogy Boldog Apák napját!

Kedves meg is hatódott teljesen. Volt nagy ölelkezés meg cukiskodás. A kicsik délutánig tolták a köszöntést, mert idén nem nyomtattam színezőt és mellé vacak is voltam, mert nasival sem készültünk. "Hidd el, a puszi-ölelés is pont elég!" Délután lett, mire elhitték.

KicsiLány az indulás előtti utolsó esti ölelésnél nyújtotta a perceket és Kedvesbe csimpizve kívánt "Bulldog Apák napját!"

Mondjuk nem szoktam latolgatni, mert mindig tudom, milyen mázlista vagyok, de ezek a dolgok egy bónusz megerősítésként hatnak: Jól döntöttem, mikor azt mondtam, franc az ítélkezésekbe! Lássuk mi lesz egy ilyen kapcsolatból!

És jól megláttuk....

Nanta

Hippiként futunk felfelé a csúszdán