Nyolc hónapos terhes voltam, amikor imádott húgom meghalt 16 évesen

Nyolc hónapos terhes voltam, amikor imádott húgom meghalt 16 évesen

szülés
PUBLIKÁLÁS: 2020. április 26. 10:30
22 éves koromban, derült ki, hogy pajzsmirigy-alulműködésem van. Csúnyán alulműködik. Fél évig próbálkoztunk, mire összejött a baba. Nem tartott sokáig az öröm, ugyanis az endokrinológusom közölte, hogy nem lesz ép a gyerek, vetessem el. A TSH értékem 29 volt a maximális 4 helyett, amikor teherbe estem. Azt mondta, csoda, hogy nem fekszem kórházban.

De mivel tudatában voltam a betegségem magzatra való veszélyeinek, digitális tesztet vettem, ami 1-2 hetes terhességet mutatott, így azonnal elkezdtük a gyógyszer beállítását, így már a terhességem ötödik hetére normál értékeim voltak.

Nem vetettem el, jöttek a kötelező vizsgálatok. A belgyógyászaton egy kb. 25 éves flegma doktornő konkrétan kiabált velem, hogy mit képzelek magamról, most azonnal vetessem el a gyereket.

A nőgyógyászom megnyugtatott, hogy semmi baj, jók az értékeim, a gyerek méretei, és amúgy is csoda, hogy egyáltalán menstruáltam, megtermékenyült a petesejt, beágyazódott és meg is maradt.

Nehéz terhesség volt. Veszélyeztetett terhesség. Állandó szűrésekkel. Szűnni nem akaró, állandó vizelési ingerrel, lábdagadással, egész napos álmossággal.

Majd jött a legrosszabb.

7,5 hónapos terhes voltam (még a szülői házban laktunk a férjemmel, a saját házunkat felújítottuk), amikor hajnal 2-kor becsengetett a rendőrség. A 16 éves húgom a barátjával súlyos autóbalesetet szenvedett. Mindene károsodott, leszakadt a balesetben. Súlyos fejsérüléssel. Két hetet töltött az intenzív osztályon becsövezve, amit én végigzokogtam. Ébredéstől lefekvésig. A babám nem mozgott a pocakban.

Ultrahangra rohantunk, ahol közölte az orvosom, hogy semmi gond, csak a baba mindent érez, és egyfajta védekezésképpen kicsit begubózott. A húgom a legjobb barátom volt, a nagy korkülönbség miatt kicsit a lányomnak éreztem.

Soha nem tért magához. Egyszer engedtek be hozzá, féltek, elvetélek a fájdalomtól.

Mikor betöltöttem a 8. hónapot, a testvérem meghalt. 16 évesen. A temetésre sem mentem el, mert féltem, belehalunk a fájdalomba, vagy a baba bennem, vagy én. A fiam az utolsó 6 hetet a mélyen gyászoló, zokogó anyjában töltötte. Féltem, mi lesz vele. Vajon mennyit ártottam neki ezzel?

A kiírt időpont előtt 1 héttel görcsökre ébredtem hajnalban. 11 óra körül indultunk a kórházba. Nem erősödött, nem sűrűsödött a fájdalom, de kitartóan fájt. Fájásgyengeség. Nyolc óra alatt semmi tágulás. Oxitocint kaptam. Délután 1-től este 8-ig.

Folyamatos fájás, szünet nélkül.

Olyan kín, amit leírni nem lehet. Beszéltek hozzám, hogy ne hörögjek, vegyek mély levegőt, de nem tudtam válaszolni. Nem tudtam szólni, hogy a tüdőm is görcsöl, nem kapok levegőt. Úgy éreztem, mintha nem is ezen a világon lennék. Nem tudom, másnak is ilyen élmény-e, de rossz belegondolni, hogy esetleg a baba is érzi ennek akár csak a felét is.

Majd este 8-kor megjelent a fogadott orvosom, akinek a látványától összeszedtem magam, és azt mondtam neki, hogy császározzon meg, vagy lőjön le, de ez nem megy tovább. 7 óra oxitocinozás ellenére sem tágultam, így megcsászároztak.

2014. december 27-én megszületett a gyönyörű, óriási 4 kg-os kisfiam. Ahogy felsírt és megláttam, hosszú idő után először örömömben sírtam. Mit sírtam… zokogtam! Nem tudom, hogy varrtak össze, mert végig rángatott a sírás.

A méretei miatt nem fért ki szegény, pedig 180 cm vagyok, azzal nyugtattak a terhességem alatt, hogy bennem van hely, széles a csípőm, nem lesz gond.

Összességében nem volt rossz élmény a császár. Sőt. Végig ezért imádkoztam, hogy így szülhessek. Orvosok keze között, úgy, hogy nem tőlem függ, megszületik-e a baba.

A felépüléstől tartottam, sok riogatást hallottam, olvastam erről. Nekem nem fájt jobban, mint egy durva izomláz. A babámat is kértem, hogy ne vigyék ki, így első perctől én láttam el. Pár nap alatt elmúlt a fájdalom, szinte láthatatlan a heg. Gyorsan felépültem. Nem kell félni a császártól, nem szabad hinni a riogatásoknak.

Úgyhogy kitartást mindenkinek, aki úgy érzi, a betegsége miatt nem lehet babája. Sikerülhet. Akit pedig tragédia ér terhesen, az a legborzasztóbb, de a gyerek be fogja gyógyítani a sebeket. A mi családunkat is meggyógyította a fiam, aki hála Istennek maradandó károsodás nélkül megúszta a 6 hét borzasztó állapotot odabent, és egy extra mozgékony, okos kisfickó.

Andrea

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.