Terhesnaplónk szerzője, Itoshii nem várt gyorsasággal hozta világra kisfiát. Szeretettel gratulálunk!
A múlt heti bejegyzés napján megkértem a férjemet, hogy most ő mesélje el a babánknak, hogy hogy fog megszületni. El is mondta neki szép hosszan, és említette, hogy elmegy egy koncertre, és utána indulhat a születés bármikor. Én addig otthon kitakarítottam, olvasgattam, és egyáltalán nem voltam álmos. Éreztem néha, hogy valamit csinál a méhem, de nem fájt egyáltalán.
Éjfél körül hazaért a férjem boldogan a koncert után, és rákeresett a neten, hogy ez vajon a vajúdás-e, hogy pár percenként, kb. 20 másodpercig jobban érzem a méhem, vagy még nem. Azt látta mindenhol, hogy ez jóslófájás, és nekem is mindenki azt mondta, hogy ha vajúdnék, azt észrevenném tutira.
Úgyhogy próbáltam elaludni, de párszor ki kellett mennem a mosdóba, ami már gyanús lett, úgyhogy 2-kor írtunk a szülésznőnek, hogy miket érzek, mit gondol, menjünk-e be a kórházba. Megbeszéltük, hogy egy óra múlva telefonálunk, hogy mi a helyzet. Fél óra múlva már egyértelműbb lett, hogy ezek igazi méhösszehúzódások, és indul a buli, de tudtuk, hogy első szülés rohadt lassú, úgyhogy nem kell igyekezni sehová. Hát nem jól tudtuk…
Én ezt a vajúdást nagyon romantikusnak képzeltem, hogy majd ülök egy kádban, és a férjem masszíroz és ölelget közben. A valóságban pedig nem akartam, hogy hozzám érjen vagy szóljon, és egyedül akartam lenni, úgyhogy összekészülődött, és közben telefonon hallgatta a nyöszörgéseimet. Persze mindig bejött megnézni. Nem igazán volt átmenet a gyanús jel, a fájdogál és a mindjárt szülök állapot között, úgyhogy hirtelen tolófájásaim lettek, és a nyöszörgés sikoltozásba váltott, azt hittem, hogy megszülök a padlón.
Baromi nehéz volt felöltözni, és iszonyat lassan értünk el a kocsiig. Izgalmas lehetett a férjemnek így vezetni, hogy én közben üvöltöztem. Felhívta anyukámat, hogy elindultunk, és nem vette észre, hogy nem tette le a telefont, úgyhogy anyukám is hallgathatta a vajúdást. Elképesztően hosszúnak tűnt ez a kb. 20 perces út, de az autótól a bejáratig még inkább. Már éreztem, hogy valami kilóg belőlem. Az éjszakai portás mintha nem tudta volna, hogy milyen kórházban dolgozik, mert nem akart minket felengedni a szülészetre, amíg nem mondunk el minden adatot, úgyhogy a férjem leüvöltötte, hogy SZÜLÜNK!! És már mentünk is tovább.
A romantikus vízben szülés is kimaradt, mert három percre rá, hogy lerángattuk a gatyám, és lefeküdtem, már kint is volt a bébi. Jól éreztem, hogy valami kilógott belőlem már a parkolóban, mert akkor már tolta ki a fejével a burkot, úgyhogy azt kipukkasztotta a szülésznő, és pikk-pakk előjött a baba, aztán a méhlepény is. Elképesztő érzés volt meglátni, és megfogni a nyálkás kis puha testét. Egyedül az volt rossz, hogy nem tudtam megnézni, de szerencsére a férjem tartott egy tükröt, hogy lássam a kisfiunk husi pofiját. Mondjuk előző nap pont megszámoltam az ujjait az ultrahangon. Annyira ügyes volt, rögtön tudott szopizni! Szépen le is fosott, úgyhogy végül csak használtam a kádat.
Az évek óta kiválasztott, imádott nőgyógyászomnak persze ideje se volt beérni, de nem is változtatott volna a helyzeten, ha ő van ott. Így helyette az ügyeletes orvos jött be ölteni egyet, és gratulálni. Azt hiszem, meg se ismerném, annyira kevés ideig láttam. Nem baj, a szülésznő tökéletes volt, másnap is jött beszélgetni velem, nagyon elégedett voltam vele is és a kórházzal is.
A szonográfus végül tényleg alábecsülte a baba súlyát, mert 2,97 kilósan, 54 centivel született. Az édiségét viszont jól látta az ultrahangon, mert az valóban bejött.
Itoshii
1. Négy év után lett csíkos a terhességi teszt
2. Ennyi mindent tettem már, hogy összejöjjön a baba
3. Zokogva léptem ki az ultrahangrendelő ajtaján
4. Tuti, hogy nem szülök a kerületi kórházban!
5. Nem volt jó ötlet terhesen koncertre menni...
6. Mi a fenét csináljon a kismama, ha köhög?
7. Végre nem kell titkolnom, hogy babát várok
8. Rosszul lettem a boltban, mentőt akartak hívni
9. Kommunikáltam a magzatommal
10. Mit rejt a babaváró csomag?
11. Egy buborékban töltöttem a hétvégét
12. Villantott a babám az ultrahangon
13. Végre több vagyok, mint 50 kiló
14. Gólyatréningen készülünk a szülésre
15. Kabrió-randira vitt a férjem
16. Megkérdeztem a magzatomat, hogy milyen nevet adjunk neki
17. Kocsival mentünk Montenegróba terhesen
18. Másfél órát késett a védőnőm, nem is telefonált
19. Üvöltős metálra őrjöng a baba a pocakomban
20. Csak nehogy agyonnyomjam a gyereket!
21. Mi hogy lesz a baba születése után? Mindent eldöntöttem!
22. Gyakoroltuk a vajúdópózokat a férjemmel
23. A fejőgép csattogott a lánybúcsún
24. Na, kire hasonlít a gyerek?
25. Amikor a kismama "nem olyan" rókával találkozik
26. Amíg mi kirándultunk, a nővérem megszült
27. Nem tudom egyedül felvenni a cipőmet
28. A mobil pap szüléseket is levezet
29. Pia nélkül is lehet bulizni
30. A kismama négykézláb kúszik az avarban
31. Lehet, hogy hamarosan szülök!
32. Nem is nyűg a terhesség vége!
