Valamiért azt hittem, hogy a várandósság az utolsó hónapban terhesség lesz, mindig ezt hallottam, még a kismamajóga-oktató képzésen is ezt mondták. Nekem nem váltott át szerencsére, most már normálisan mozgékony vagyok, sokat tudok sétálni meg mindenfélét tevékenykedni, hosszan ülni, kényelmesen aludni.
Sikerült jól kihasználni a szülés előtti utolsó (előtti?) hetet, mert rengeteget sétáltam a természetben, megnéztem egy fotókiállítást, voltam megint babázni, ami mindig isteni, és hatalmas boldogságlöket, és többször is elmentünk randizni a férjemmel. Véletlen brutálisan csípős levest rendeltem az egyik étteremben, amiből a várandósság előtt egy teáskanálnyit se tudtam volna lenyelni, inkább csak sírtam meg fuldokoltam volna, most meg szép fokozatosan belapátoltam, és még ízlett is. Kíváncsi leszek, hogy ez a superpower megmarad-e a szülés után is.
Elmentem fodrászhoz is, gondoltam ez a következő fél évben eszembe se fog jutni. Tartottam tőle, hogy ijesztő alany leszek, akit nem akarnak elvállalni, nehogy beinduljon a szülés, de egy perc alatt már sorra is kerültem egy srácnál, aki rögtön rákérdezett, hogy mikorra vagyok kiírva. Nem ijedt meg a nagyon közeli dátumtól, mert mint kiderült, már indult be vendégénél szülés, úgyhogy rutinos. Eléggé benne volt a babatémában, mert épp megtudta, hogy nagybácsi lesz, szóval jól jártam vele.
Annyira átállt a szemem a saját gömbformámra, hogy valahogy fura volt vékony lányokat látni magam körül a szalonban. Minden héten készítünk rólam egy fotót ugyanott, ugyanabban a ruhában, ugyanabban a pózban otthon, hogy majd legyen belőle egy gif, és a saját korábbi képeimet visszanézve is meglepődtem, hogy milyen szokatlan a pocaktalanság, szinte anorexiásnak láttam magam. Nekem nagyon tetszik a kismama alak.
Még mindig szorgosan számolom a magzatmozgást, ahogy a nőgyógyász kérte, de továbbra is bőven jó. A randizás különösen jót tett most a babánknak, legalábbis eddig még sose éreztem, hogy két órát tornázott volna egyhuzamban. Az eheti ctg-n most intimtornával se tudtam rávenni a mozgásra, úgyhogy megkértem, hogy rúgja le a műszert, és így is tett.
Vicces nézni, ahogy napról napra nő a hasam, és egyre illetlenebbül állnak rajtam a ruhák, amik múlt héten még teljesen jók voltak. Ennek ellenére most is pont ugyanakkorára becsülte a baba súlyát a szonográfus, mint a múlt héten; kb. 2,3 kg-ra. Az tuti, hogy nem lesz több 3 kg-nál, amikor előbújik, ennyit mondott. Nagyon pufók arca van, hurkás lábai, és hatalmasnak tűnő keze, amivel gondosan igyekezett eltakarni az egész arcát a vizsgálat alatt. Aztán feladta a küzdelmet, mert a doki mindenképp meg akarta mutatni a pofiját, szerintem azért, mert épp betanította az utódját, úgyhogy a kisfiunk inkább bekapta a hüvelykujját és aludt, nem rejtegette tovább magát.
Miután a nőgyógyász múlt héten mondta, hogy már 3 cm-re nyitva a méhszáj, nagyon résen voltam, és figyeltem a jeleket napokig, de most megint belazultam, hogy egy hete nem történt semmi, úgyhogy még egy lájtos koncertre elmegyek a héten, mert gondolom ilyen programra is soká jutok el legközelebb, ami persze nem baj, mert végre mindjárt anyuka leszek, juhhúúúúúú!
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
