Titkolják az anyák, ha velük alszik a babájuk

PUBLIKÁLÁS: 2016. március 26. 07:00

Egy brit kutató által megkérdezett több száz anya fele letagadja védőnőjének és orvosának, gyakran családtagjainak is, hogy a kisbabája vele egy ágyban alszik. Az új anyukák attól félnek, hogy kezelőorvosaik és ismerőseik rossz szemmel nézik az együtt alvást, bírálni fogják őket, esetleg akár fel is jelentik őket a gyerekvédelmiseknek. De azáltal, hogy a témát meg sem említik, senki nem ad nekik tanácsot azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet az együttalvást biztonságosan megoldani.

Bezzeganya

A szerző cikkei

A modern ember az egyetlen emlős, aki nem alszik mindig testközelben az újszülött ivadékával. Sokan emberfeletti küzdelmet vívnak azért, hogy a gyerek a saját ágyában aludjon el, sok esetben a saját szobájában is. A szakértők a mai napig nincsenek összhangban az együttalvás témájában. Míg egyesek azt vallják, hogy az anya testközelében a kisbaba teljes biztonságban van, ha a háztartás, az ágy és a fekvési pozíció megfelelnek a követelményeknek, mások ragaszkodnak ahhoz a viszonylag új elmélethez, hogy a bölcsőhalál esélyének minimalizálása érdekében a legjobb, ha a baba a saját ágyában, a hátán alszik, kivétel nélkül mindig. A brit egészségügyisek nem tiltják az egy ágyban alvást, de a hivatalos ajánlások szerint a kisbabáknak legjobb, ha külön ágyban alszanak, a szülőkkel egy légtérben. Ez utóbbit olyan sikeresen sikerült a köztudatba bejuttatni, hogy azok az anyák, akik maguk mellé veszik gyerekeiket az ágyba – és a tanulmány szerint az anyák fele ezt valamilyen gyakorisággal megteszi –, gyakran bűntudattal teszik azt. Bár saját tapasztalatuk szerint így minden családtagnak jobb, és nyugodtabb az éjszakája, a kételyek gyakran megmaradnak bennük. Ráadásul az alvás biztonságossága csak része a problémának: a szigetországban sokan azt gondolják, hogy az együttalvás eredménye egy „anyás”, elkényeztetett gyerek, aki soha nem lesz képes egyedül aludni a saját szobájában.

Sarah Ockwell-Smith, a tanulmány szerzője a Sunday Times újságnak a következőket mondta:

"Ebben az országban nem szeretjük az együttalvást, mert azt gondoljuk, hogy ezáltal önállótlan gyereket nevelünk. De minden kutatási eredmény azt mutatja, hogy az anya is és a csecsemő is jobban alszik, ha egymás mellett vannak. Ötéves korukra azok a gyerekek, akik az anyjukkal aludtak, egyáltalán nem alszanak kevesebbet egyedül a saját ágyukban.”

Sarah Ockwell-Smith, akinek négy gyermeke van, e hónapban jelenteti meg a “Why Your Baby’s Sleep Matters” (Miért fontos a kisbád alvása) című könyvét, amelyben az együttalvás mellett áll ki. A 600 kismama közreműködésével végzett kutatás több eredményét is felhasználta új könyvében. Sarah szerint ha az együttalvás szabályait a szülők betartják, annak bizonyítottan nincsenek veszélyei a saját kiságyban való altatással összehasonlítva. De a szégyenlős anyukák a tabuk miatt nem kapnak megfelelő tanácsokat, így a babáikat veszélyeztetik.

„A hivatalos álláspont nem az, hogy soha nem szabad a babával aludni. De sok egészségügyis ezt félreértelmezi, és a szülőket eltanácsolják az együttalvástól. Aggódom amiatt, hogy pont ezért kerülhetnek a babák veszélybe. Sokkal ésszerűbb lenne inkább praktikus tanácsokkal ellátni azokat, akik az együtt alvást választják.”

A Daily Mailnek adott interjújában Sarah részletezi azokat a szabályokat, amiket mindenkinek be kellene tartani, aki a kisbabájával együtt alszik. Bármely szülő dohányzása szigorúan tilos, még akkor is, ha az csak a lakhely légterén kívül történik. Ugyancsak tilos az alkohol fogyasztása. Mindenkinek, aki a kicsivel egy ágyban alszik, egyetlen pohár bor sem engedélyezett. Ugyanis nem tudni, mekkora mennyiségű alkohol befolyásolja annyira az alvást, hogy az veszélyes legyen a kisbabára a szülő mellett. Természetesen semmilyen egyéb drog fogyasztása nem engedélyezett, és ebben benne vannak azok a potenciálisan erős fájdalomcsillapítók is, amiket sok anya a szülés után kap. A kisbaba számára az ágyban a legbiztonságosabb hely nem a két szülő között az ágy közepén van, vagy a fal mellett, hanem az anya oldalán, az ágy külső szélén. Ha a baba a szülők között alszik, sokkal nagyobb eséllyel gurul rá valaki. Ha az anyának hosszú haja van, azt fel kell kötni, és a hálóruháján nem lehet lelógó pertli. A paplanoknak, takaróknak és párnáknak messzire kell lenniük a kisbabától. Ugyancsak ellenjavallt az egy ágyban alvás a koraszülött, vagy kis súllyal született újszülöttekkel.

Az együttalvás biztonságosabb az anyatejjel táplált babáknak, több oknál fogva. Sarah szerint a szoptató anyukák nem alszanak olyan mélyen, mint a tápszert adók, és érzékenyebbek a kicsik rezdüléseire. Ezen kívül a szoptató anyák csecsemői általában mellmagasságban alszanak el, messzebb a párnáktól, mint a tápszeres babák, akik az anya fejmagasságában szoktak elaludni. A szerző arra is kitér, hogy az anya mellett alvás sokaknál meghosszabbítja a szoptatás hosszát: több együttalvós anyuka szoptatja gyermekét hat hónapon túl, mint a külön alvást választók. Mivel Nagy-Britanniában nagyon kevés anya tudja, vagy akarja hat hónapos koron túl is szoptatni gyermekét, ez nem elhanyagolható szempont. Az anyatejjel táplált babák kisebb eséllyel lesznek a bölcsőhalál áldozatai is.

„Nem azt mondom, hogy csinálja mindenki”

nyilatkozta a várhatóan majd sok vitát felkavaró könyv szerzője.

„De azoknak a babáknak, akik csak az anyjuk mellett tudnak nyugodtan aludni, ez a legjobb megoldás.”

Másutt