Délelőtt órákat töltöttem azzal, hogy írjak valamit, aztán este hazajöttem, és töröltem az egészet. Kicsit hosszú volt a négynapos ünnep. Node. Ma volt a – reményeink szerint – utolsó nőgyógyászati vizit és ultrahang! Amit tudni lehet:
Első ízben: megtaláltam azt a magánrendelőt, ahova – anyagi helyzetünktől, és a látogatás sürgősségétől függően – járni fogok. Sikerült az ott dolgozóknak elérniük, hogy ne görcsben tartott lábujjakkal, behúzott nyakkal izzadjam végig a vizsgálatokat, amit nem gondoltam, hogy valaha valakinek sikerülni fog.
A szonográfus egy idősebb úriember, aki őszinte nyugalommal csitítgatta a férjem karján síró Borkát, hogy az a szerkentyű, amivel a hasamat piszkálja, nem okoz fájdalmat. (Szegény kis manóm múltkor a védőnőnél végzett szívhang vizsgálaton is teljesen kiakadt..) Természetesen Ketteske sem maradhatott ki a buliból: akárhova került a vizsgálófej, harciasan bokszolta, rúgta, nekinyomta a fenekét. De azért jól meg lett vizsgálva. Mielőtt bármi történt volna, megkértem a doktor urat, hogy ne kukucskáljunk be a kicsi lábai közé, mert én továbbra is tartom magam ahhoz, hogy elég a születésnél kiderülnie a nemének. Megnyugtatott, hogy arra akkor nem fog nézelődni, nehogy elszólja magát. Jó szívhang, arányos méretek (elvileg átléptük a 2500 grammot), szépen lüktető (nem a nyakán tekergő) köldökzsinór, elég magzatvíz, korának megfelelő lepény jellemzi a benti helyzetet jelenleg, és elég stabil fejvégű fekvés. Ahogy röviden fogalmazott: minden tökéletes. Azért arra felhívta a figyelmünket, hogy nem egészen biztos benne, hogy kivárja a kiírt dátumot.
A doktornőhöz nagyobb csúszással kerültem be (már azon meglepődtem, hogy ultrahangra időben bejutottam), de nem hiába: teljes körűen kikérdezett, mindenféle korai ultrahangot, sejtett fogantatást, szoptatás melletti menstruációs csúszást figyelembe véve szeptember 25-e körüli időpontra lőtte be a várható érkezést, amit összevetve a mostani ultrahanggal legyen mondjuk 20-a körül. Végigkérdezte a szokásos dolgokat: családi betegségek, esetleges műtétek, gyógyszerérzékenység, előző szülés, krónikus betegségek, panaszok... Kérdésére, hogy hol fogok szülni, teljes nyugalommal válaszoltam, hogy otthon tervezem, a bábámat említve elmosolyodott, és azt mondta: „Jó választás!” Óvatosan megtapizta a hasam, és a hüvelyi vizsgálatot is nagyon finoman végezte, mindig mondta, hogy most mit néz. A méhszájam zárt, de már puhul. A gátsebem helyét meglátva erősen ajánlotta a gátmasszázs elkezdését, mivel a külső heg még egészen tűrhető, de a belső rész elég csúnyán gyógyult (mint ahogy a testemen minden sebhely). Azért megnyugtatott, hogy otthon szülve – hacsak nem lesz ágyúgolyó gyerek – nem valószínű jelentősebb berepedés, de egy kis előolajozással ártani nem fogok. Afelől is megnyugtatott, hogy teljesen normális, hogy még a finishez közeledve is ennyire mozgékony a bébi. Végezetül megbeszéltük, hogy ha szeptember 25-ére még nem jött ki, akkor újabb légyottot tartunk – amire (bármennyire is szimpatikus a doktornő) nem annyira vágyom.
Történt ez-az a héten, de a mai délután annyira a szárnyára kapott, hogy nem szeretnék (hajnali fél egykor) nekiállni rinyálni, inkább eldőlök, mert holnap (ma) megcsapoltatom magam, és kell minden csepp energia!
Szép utolsó nyári hetet mindenkinek!
Bojszy
