Úristen! Csókolózott a gyerek!

Hazajön a suliból és ömlik belőle a szó. Iszonyú nehéz figyelni, mert addigra lezsibbaszt a két kicsi, de figyelni akarok. Része akarok lenni az életének, amennyire ő engedi. Meséli, hogy büdös az osztálytársa, mesél a magyartanárnő melleiről, hogy az osztályfőnöke miket mond, hogy egy osztálytársának eltűnt egy sakkfigurája a szünetben, de aztán persze meglett, mert beesett a Viktor táskájába, de véletlen volt, mégis balhé lett belőle. Meséli, hogy nehéz figyelnie órán, mert elkalandoznak a gondolatai. Aztán következő nap, hogy három ötöst hozott három különböző tárgyból. Jó, hát azért annyira nem nehéz akkor figyelni. És zenét hallgat, és önfeledten énekel a fürdőszobában, és küzd a pattanásokkal, persze kozmetikushoz nem akar velem jönni, mert a fiúk oda nem járnak. És borotválkozik, és nő, mint a gomba. És parfümöz meg nézegeti magát a tükörben. És másfél órát fürdik. Később plüssökkel csatáznak a kétéves húgával, és elaltatja az öccsét.

És rohadtul be vagyok tojva, mert szombaton megy át ahhoz a lányhoz filmet nézni. Tegnap annyira akartam neki mondani dolgokat, de nem találtam a szavakat. Hogy ne várjon túl sokat, ne akarjon mindent egyszerre. Hogy tisztelje a lányt, de vértezze fel magát.

Talán egy marha nagy mázlista vagyok. Ő ugyanis nem az én vér szerinti fiam. „Örököltem” a férjemmel, a házzal, a kutyákkal, a hitellel és mindennel együtt. Nehéz út volt. Most egyszerre élvezem, és rettegek. Jó újra kamasznak lenni vele.

amanita

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?