Szülészeti vándorládát használtak otthon szüléshez

A szövetség álláspontja az volt, hogy azokat a szüléseket, ahol bármilyen életbevágó rendellenesség fenyeget, illetve ahol a szülő nő otthona a kívánt higiéniás feltételeknek nem felel meg, szülőintézetben kell lebonyolítani. Alkalmatlan feltételként olyan eseteket említenek meg, mint az istállóban állatokkal való együttélés, tömegszállás, ágybérlet, megfelelő bútorzat hiányában szalmazsákon vagy földpadlón szülés. A szülő nő, illetve a vele egy lakásban lakó fertőző betegsége esetén a szülést szintén intézetben volt célszerű bonyolítani. A szülés megfelelő feltételeinek megteremtéséhez alkották meg az úgynevezett szülészi vándorládát. Az igényt a várandós asszonyok a körzeti védőnőnél jelentették be, ahol a védőintézet szülészorvosa a terhest megvizsgálta, és ha nem talált semmi olyan okot, amiért intézeti szülésre lett volna szükség, illetve a védőnő is alkalmasnak találta az anya otthonát, úgy elrendelte a vándorláda kiutalását. A védőintézet gondoskodott arról, hogy a szülészi vándorláda időben a terhes asszony otthonába kerüljön.

A kulcsra zárt ládában steril kötszerek, ruhaneműk és a szüléshez szükséges eszközök voltak, a ládához egy pecséttel lezárt, a szülésznőnek szánt borítékot mellékeltek, ami tartalmazta a láda kulcsát, egy használati utasítást és lázlapot. A borítékot kizárólag a szüléshez érkező bába nyithatta fel, így óvták meg a láda tartalmát a szennyeződéstől. A ládát tilos volt a földön tárolni, asztalra, padra, esetleg egy láda tetejére tették. Sürgős esetekben a láda tartalma azonnal használható volt, de a korabeli ajánlás szerint, ha a szülésig elegendő idő állt rendelkezésre, az edényeket (mosdótál, ágytál, fazék, korsó, ivócsésze, irrigátor és két kicsi tálacska) újból fertőtlenítették. A láda köldökkapcsokat is tartalmazott, ami újdonságnak számított, mivel korábban csak lenszalaggal kötötték el a köldökzsinórt.

Ha a házban, ahol a ládát használták, előfordult valamilyen fertőző megbetegedés, úgy a ládát és tartalmát a hatósági fertőtlenítő intézetbe szállították csírátlanításra.

A láda edényzetét kizárólag a szülés körüli tevékenységekhez lehetett használni. A bába kezeinek megtisztításáról a bábarendtartás rendelkezett. A bemosakodás 5 percig kellett, hogy tartson, steril kefével és tiszta szappannal, meleg vízben, majd körömtisztítás után újabb 5 perces ismétlő kézmosdást kellett tartaniuk a korabeli bábáknak, végezetül pedig szublimátos vízzel mostak kezet.

Szintén korabeli újdonságként, a láda tartalmazott egy vérzéscsillapító gyógyszert is, amit hirtelen fellépő vérzés esetén alkalmaztak, ezzel az orvos megérkezéséig életmentő segítséget is tudtak nyújtani. Az újabban képzett szülésznők már a vizelet fehérjetartamának vizsgálatára is ki voltak képezve, az ehhez szükséges eszközöket is tartalmazta a vándorláda. Hüvelyöblítést csak kifejezett orvosi utasításra végezhettek, az ehhez szükséges dolgok szintén a felszerelés részét képezték.

A gyermekágy leteltével a szülésznő kötelessége volt gondoskodni arról, hogy a láda tartalmát tisztára mossák. A ládát az elhasznált gyógyszereken kívül hiánytalanul, tisztán, kulcsra zárva, a kitöltött lázlappal együtt, az Országos Stefánia Szövetség védőintézeteibe kellett visszaszállítani.

Halacska

Források:

• Dr. Szénásy József: A szülészeti vándorládáról. In: Anya- és csecsemővédelem, 1928. 1. évfolyam, 7. szám.
• Leitner Sándor dr. : Védőintézetek szükségessége a falvakban. In: Anya- és csecsemővédelem, 1928. 1. évfolyam, 9. szám.