Apanapló: Versenyt futunk a vécéig

Szemelvények a 4. (6.) hétről

Matekozzunk

Anyósom szerint gyökerek vagyunk, mert mi azt számoljuk, mennyi idős a gyerek, nem azt, hogy mennyi idős terhes az asszony. Engem az érdekel, mennyit kell még várni, míg lesz valami formája a gyereknek, nem az, hogyan kell „rendesen” számolni. Persze az anyósom se így adta tudtunkra a véleményét, csak célozgatott rá, hogy nem ártana kicsit másképp fogalmazni, mert így mások esetleg nem úúúgy értik. Előbújt belőlem A férfi, és kifejtettem, hogy én nemzettem, úgy számolom, ahogy nekem jól esik, mások meg ne értsék. Az a szerencse, hogy az egész család egy mintára készült, így az öreglány se sértődött meg ezen, csak lemondóan legyintett.

Sprint

A múltkor volt az asszonynak egy elejtett megjegyzése arról, hogy kinézi belőlem, hogy versenyt futok vele a mosdóig, én meg úgy gondoltam, miért ne. Úgyhogy egy reggel, amikor véletlenül felébredtem még a szokásos sprint előtt, leültem az ágy mellé és vártam, mikor pattan fel. Persze aznap se maradt el a program, hangosan anyázott, mikor elálltam az útját, mert gyorsabb voltam. Rendszeresíteném ezt, ha nem félnék tőle, hogy egyszer nem bírja visszatartani, és rajtam landol a cucc, hogy aztán még nekem is kelljen feltakarítani (utalt rá, hogy így lesz, ha nem hagyom futni).

SMS-ek asszonypajtástól:

- Hozol nekem kekszet? Vajasat. Úúúúúúgy kívánom.

(2 perccel később)

- Ne is vajasat, hanem olyan csokiba mártottat. Tudod.

(3 perccel később)

- Tudod milyen kéne mégis? Amilyet a múltkor ettünk apádéknál, vajas keksz csokiba mártva. Hozol?

- Kicsim, mikor jössz? Elfogyott az uborka.

(én: - És mit csináljak ezzel az infóval?)

- Elfogyott az uborka hát értsd már meg! Hozzál nekem uborkát!

(én: - Viszek, de abban nem lesz köszönet)

- Nem olyat, te dinka, hanem savanyút.

(én: - Khm.)

- Megenni. Morzsányira rágni és lenyelni.

(én: - Sima savanyút vagy kovászosat?)

- Kovászosat inkább.

(1 perc múlva)

- Meg savanyút.

Apai érzések

Na, hát ezek még nem igazán vannak. Tisztában vagyok vele, hogy nagy igyekezettel folyik az osztódás és alakulás odabenn, valahol a rengeteg savanyú uborka és paprikás szaftos tészta alatt, de még messze nem érzek olyasmit, mint a meglévő gyerek felé. Néha elképedve figyelem az asszonyt, ahogy teljesen átszellemülve beszél arról, hogy terhes. Gondolom, a hormonok teszik. Jövő héten beiktatunk egy ultrahangot, hátha akkor már nekem is (máshogy) alakulnak az érzéseim.

Dávid

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?