„A jelenből kell ihletet meríteni, hogy megteremthessük a jövőt.”

- vallotta. Indiában kezdetben nem fogadták lelkesen a szegénységet, női sorsokat megjelenítő képeit. Csodálatos életművet hagyott maga után, bár fiatalon elhunyt. Alakja megkerülhetetlen, ha a modern indiai festészetről esik szó. Első említésre méltó magyarországi kiállítása 2001 szeptember 5-én nyílott, meg és egy hónapig volt látható az Ernst Múzeumban. Pedig lett volna ok arra, hogy a tehetséges festőnőt a magyar közönség is megismerje. Amrita magyar származású volt. A kislány itt született és hazánkban töltötte gyermekkorát. Ezért az indiai elefántok és barna bőrű, szomorú szemű indiai asszonyok mellett a nagymarosi templom, a magyar falu is visszaköszön képein.

Amrita Dalma Sehr-Gil 1913 január 30-án, délelőtt fél 12-kor született Budapesten. Nevét a pandzsábi Amritszárról, a halhatatlanság városáról, a szikhek szent helyéről kapta. Választottak számára egy magyar nevet, a Dalmát is, hiszen édesanyja magyar volt. Gottesmann Mária Antónia nyughatatlan természetű nő volt, lángoló vörös hajával feltűnést keltett mindenhol. Szépen zongorázott és operaénekesi karrierre készült, egy időben maga Puccini tanította. Bár gazdag polgári családban született, elvágyódott hazájából. (Három testvére közül az egyik Baktay Ervin festő és orientalista, aki eredetileg szintén a Gottesmann vezetéknevet viselte.) Mária Antónia Rómában, Párizsban, a Riviérán töltötte fiatalkorát. Később szülei Londonba küldték nyelvet tanulni, a vonzó lány viszont beleszeretett szállásadója férjébe. Mennie kellett. A legjobbkor talált egy érdekes hirdetésre: a Viktória királynőnél vendégeskedő Bamba hercegnő keresett művelt és zenében jártas társalkodónőt, aki hazakíséri útján Indiába.

Az utolsó szikh maharadzsa, Dalip Singh lánya nem gondolta volna, hogy az életvidám fiatal nő majd elszereti a neki udvarló Umrao Singh Sher-Gil Majithiat. Simla rádzsájának fia művelt ember volt, a szanszkrit, perzsa és urdu nyelvek tudósa, a társadalmi emancipáció elkötelezett híve, Gandhi nagy tisztelője, fotográfus. 1912-ben a pár összeházasodott, hamarosan elhagyták Lahoret és Budapestre költöztek. Itt született meg két lányuk, Amrita és Indira. A család a Szilágyi Dezső tér 4-ben lakott. A művelt szülők gyermekei magas szintű művészeti nevelést kaptak, zongorázni, hegedülni tanultak, színházba jártak. Nem iskolában, hanem otthon oktatták őket. Amrita nagyon szeretett rajzolni, akvarelleket festett, a mesék világa, a magyar táj, a népviseletek és népdalok ihlették képeit. Bár anyja hajlamos volt a depresszióra, néha öngyilkossággal fenyegetőzött, és a kislány úgy érezte, húgát jobban szereti édesanyja, mint őt, Amrita életvidám kislány volt.

Baktay Ervin, aki maga is festett, korán felismerte, hogy a kislány átlag feletti képességekkel rendelkezik. Vázlatfüzettel ajándékozta meg. Figyelmét a mesék és fantázia világáról a hús-vér emberekre irányította. Amrita első modelljei a családtagok közül kerültek ki. Az I. világháború miatt a család egy ideig még Magyarországon maradt, Dunaharasztiban éltek, a Fő út 147-ben, Szepesy Lajosné Ellánál, Mária Antónia testvérénél. Amrita anyanyelve a magyar volt, de később megtanult indiai, angol, francia és olasz nyelven is.

1921 január 2-án a család elindult Indiába. Simlában, a Himalája lábánál telepedtek le. Amrita itt már iskolában tanulta a rajzolást és festészetet. Hamarosan egy olasz szobrász kezdte oktatni a tízéves kislányt a képzőművészet rejtelmeire. A férfi házukba költözött, annak ellenére, hogy mindenki tudta, Mária Antónia szeretője. Meggyőzte az asszonyt, hogy Amritának az lenne a legjobb, ha Olaszországban tanulhatna. Az asszony Amritával együtt követte a férfit Firenzébe. Nem sokáig maradtak, mert a Santa Annunciata zárdában nem nézték jó szemmel, hogy a kislány apja nem katolikus. Alig egy év múlva visszatértek Indiába.

Mivel a festészet volt Amrita mindene és tehetségesnek bizonyult, a család 1929-ben Párizsba költözött. Amrita az Académie de la Grande Chaumiére-ben tanult, Gauguin egykori műterme mellett, Pierre Vaillant diákjaként. Itt festett először meztelen modelleket, tanulmányozhatta az emberi test formáit, arányait. Nemsokára az École Nationale des Beaux-Arts-on folytatta tanulmányait, a Forces Nouvelles csoport tagjaival együtt, Lucien Simon tanítványaként. (A Forces Nouvelles a 30-as éves újrealista festészetének francia megteremtői.)

„Nem tanított, hanem hagyott kínlódni minket”

– írta később levelében a zseniális Simonról. Elbűvölte a posztimpresszionista festészet. Vincent van Gogh vagy Csontváry Kosztka Tivadar egyéni művészete inspirálta. A párizsi latin negyed pezsgő, bohém élete nagy hatást gyakorolt a fiatal nőre. Bár otthonukban élénk társasági élet folyt, a lány szórakozni járt és randevúk sorával színesítette hétköznapjait. Szédületes tempót diktált, férfi és női szeretői egyaránt voltak.

Közben csodálatos remekművek születtek. 1932-ben készült képe az Egy fiatal férfi portréja szintén egyik szeretőjét ábrázolja, egy orosz festőművészt. 1932-ben húgáról, Indiráról készített erotikus képet Alvás címmel. Ezt vallotta:

„Minden művészet, beleértve a vallásosat is, érzékiségből születik.”

Az 1932-ben készült Fiatal lányoknak köszönhetően a Grand Salon felvette tagjainak sorába. (A kép Indirát és barátnőjét ábrázolja.) Ő volt a legfiatalabb tag, és az egyetlen ázsiai. Híres 1934-ben festett önarcképe az Önarckép Tahitin Gauguin hatásait tükrözi. Párizsi életét többször megszakította magyarországi látogatásokkal. Festészetére nagy hatást gyakorolt a nagybányai festőiskola, a naturalizmus és a műtermi világítás helyett a természetes szórt fényt magjelenítő plein air irányzat. Gyakran tartózkodott nyaranta Zebegényben és Verőcén, ahol anyja másik testvére, Blanka élt ír nemesi családból származó férjével, és két gyermekével, Violával és Viktorral. Az ifjabb Viktor Egan az orvosi egyetemre készült, szoros barátság alakult ki közte, és unokatestvére között.

Bár Amrita sikeres volt, mégis Indiába húzta a szíve.

„Csak Indiában tudok festeni. Máshol nem tudok festeni, nincs kellő önbizalmam. Európa Picasso-é, Matisse-é, Braque-é és másoké. India csak az enyém.”

– mondta. 1934-ben családjával Amrita Indiába indult. Magával vitte hatvan olajfestményét és több száz vázlatát. 1936-ban India déli részére utazott. Az adzsantai és elúriai barlangtemplomok freskóit tanulmányozta, meglátogatta a bombayi Prince of Wales Múzeumot, megnézte a Mattancseri-palota erotikus falfestményeit. Bombayben Megtekintette Karl Khandalavala miniatúragyűjteményét. India elveszett múltját kutatta. Úgy gondolta, az ország ősi művészetében számtalan kiaknázatlan lehetőség rejlik. Fel kell kutatni és újraértelmezni őket.

Ötvözte India hagyományos művészetét a posztimpresszionizmus elemeivel. Elítélte a kasztrendszert, bírálta azt a társadalmat, melyben a nők minden téren hátrányos helyzetben voltak. Megfestette a kiközösítetteket, a szegényeket, a nőket. Női aktjai felháborodást keltettek a szigorú kasztrendszer szabályai szerint élő országban. Nem az indiai mitológiából merítette témáit, a gyarmati nyomort festette le, a csontsovány alakokat, szegénységet, ami szinte arcul csapta, mikor utcára lépett. Egy művészettörténész egyszer azt mondta neki:

„Azért gyűlölik magát, mert maga a jövő.”

Rabindranath Tagore és nemzedéke mellett Amrita is a művészet eszközeivel próbált küzdeni a kirekesztettség és szegénység ellen. Többek között a Három lány (1935), az Asszonyok (1935), a Vásárba tartó déli-hinduk (1935), és a Lakodalom című képeken ábrázolta a nők kiszolgáltatottságát, a tehetetlenséget, hiszen sorsuknak nem urai.

Modern szemléletével követőkre tett szert, hatása gyökeresen változtatta meg az indiai művészetet. India függetlenné válásával az új irányzat megerősödött. A festőnő megismerkedett Jawaharlal Nehruval, az indiai függetlenségi mozgalom vezetőjével, a későbbi független India első miniszterelnökével. Bár csupán háromszor találkoztak, gyakran váltottak levelet. Kapcsolatuk természetéről csak találgatni lehet, leveleik megsemmisültek, mikor a lány később Magyarországra utazott. (A szülők számos szerelmeslevelet elégettek, bár liberális szellemben nevelték lányaikat, mégis aggódtak, hogy rossz kezekbe kerülnek.) Egyszer megkérdezték Amritát, miért nem festette meg soha Nehru arcképét. A fiatal nő azt mondta: mert Nehru túl jól néz ki.

1938-ban visszatért Magyarországra, unokatestvéréhez, Egan Viktorhoz. Szerették egymást, házasságot terveztek. Amrita szüleit meglepte a bejelentés, hogy lányuk férjhez megy, de annak nem örültek, hogy a szegény magyar rokont választotta. A fiatalok szerették volna megvárni, míg Viktor befejezi az orvosi egyetemet. Amrita ellátogatott Dunaharasztiba, a Dunakanyarban kirándultak. Találkozott Bartók Bélával, Karinthy Frigyessel. Bár indiai volt és ott képzelte el további életét, rajongott a nyugati irodalomért, Baudelaire, James Joyce, Thomas Mann műveit olvasta, nagy kedvence pedig Ady Endre volt. Magyarországon készült tájképein az indiai miniatúrafestészet, id. Pieter Brueghel művei és az életkép műfajának hatása érvényesült. 1938-ban készült a híres Vidéki piac vagy a Magyar vásár - Úr lakhelye, 1939-ben a Boldog temető című kép.

Miután összeházasodtak, közvetlenül a második világháború kitörése előtt sikerült elhagyniuk az országot, Indiába utaztak. A pár Gorakhpurban, Uttar Pradeshben talált otthonra. Viktor orvosként dolgozott Sundar Singh Majithianak, Amrita nagybátyjának cukorgyárában. Mivel közben Amrita depressziós lett és kedélyállapota egyre romlott, a mozgalmas Lahore városának híres útján, a Mallon vettek ki lakást a Sir Ganga Ram Mansion épületében. A földszinten kapott helyet Viktor rendelője, az emeleten pedig Amrita műterme. (Lahore ma Pakisztánhoz tartozik.) 1940-ben született a Shringaar és a Két elefánt című kép.

A fiatal, életvidám nő halálát rejtély övezi. Első komoly kiállításának megnyitójára készült. Előző este Abdul Qadir krikettjátékosnál és feleségénél teázott, némi pakorát is fogyasztott. Egyes források szerint ételmérgezés végzett vele. Khushwant Singh író szerint Amrita második abortuszán esett át, melyet orvos férje végzett. A férfi azonban nem ismerte fel időben a bajt, nem kért segítséget másik szakembertől. Az életrajzíró Yashodhara Dalmia azt írta, mikor a festőnő barátja, Helen Chamal Lal meglátogatta Amritát, már haldoklott. Két orvost is hívtak, de már nem tudtak segíteni rajta. Hashártyagyulladást kapott.

1941 december 5-én, éjfél körül meghalt. Amrita szüleit mélyen megrendítette a hír, másnap rohantak a fiatalok lakására. December 7-én egy fekete halottaskocsi vonult végig Lahore utcáin, benne kasmíri kendővel letakarva feküdt Amrita teste. Néhány barát észrevette, hogy nincs a kocsin virág. Gyorsan pótolták a hiányt. Alig harminc-negyven gyászoló kísérte, ők is autójukban ülve. A halottégető mellett, a Ravi folyó bal partján rövid szikh vallási szertartást követően – melyben Umrao, a lány édesapja is részt vett – elégették Amrita testét. Hamvait a Ravi folyóba szórták. Anyja nem sokkal ezután öngyilkos lett, apja depresszióba esett.

Egan Viktor később újra nősült, lánya született. Indiában csak a „német orvosként” emlegették, nemcsak embereket, de a hozzá vitt beteg állatokat is gyógyította. India Amrita festményeit nemzeti kinccsé nyilvánította. Falusi piac című műve 2006-ban 69 millió rúpiáért kelt el. (Kb. 300 millió Ft.) Hagyatékát unokaöccse Vivan Sundaram művész és felesége, Geeta Kapur művészettörténész gondozzák. Képeinek többsége, és utolsó, befejezetlen festménye a New Delhiben található Modern Művészetek Galériájában található. Amrita leveleiből, életéről könyvek jelentek meg, 2001 óta több kiállítását tekinthette meg a magyar közönség is, a Sivasakti Kalánanda Táncszínház előadást készített róla, melynek koreográfusa a híres táncművész, Somi Panni. Sára Sándor filmet készített életéről.

1931-ben egy levelében Amrita azt írta:

„Élvezem a szépségemet, mert az egy rövid időre megadatott nekem és a jó dolgok bizony rövid életűek.”

Nem tudhatta, hogy az ő csodálatos élete is ilyen hamar véget ér.

Juditty

Források:

http://kunszt.postr.hu/post-007
http://www.sikh-heritage.co.uk/arts/amritashergil/amritashergill.html
http://mult-kor.hu/cikk.php?id=18381
http://razarumi.wordpress.com/amrita-sher-gil%E2%80%99s-lahore/
http://terebess.hu/keletkultinfo/amrita.html
http://www.telegraph.co.uk/culture/10087130/The-Indian-Frida-Kahlo.html
http://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/4muveszek/s_menu/shergil.htm
http://www.delhi.balassiintezet.hu/attachments/article/105/Amrita%20Sher-Gil%20and%20Ern%C5%91%20Baktay%20by%20Katalin%20Keser%C3%BC.pdf

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

Amrita Sher-Gil, a magyar-indiai festőnő