Nem akarok megint nőből anya lenni!

Több oka is van. Szülés utáni depresszióm volt, nehezen jöttem bele az anyaságba. Mostanra viszont a kisfiammal a legszebb életszakaszunkat éljük. Szinte szimbiózisban. Bár most elkezdett óvodába járni, az akadályokat könnyen veszi (német-francia óvoda). Bátor és roppant határozott kis természete van.

A terhességem alatt nagyon meghíztam, ami lelkileg is bántott, mivel mindig dekoratív, vékony és szép nő voltam, így a férjem szemében A Nőből Anya lettem.

Ahogy a szoptatásnak vége lett, gyorsan lefogytam, de kb. 6 hónapja vagyok ismét olyan nő, aki büszke lehet magára. Hozzátartozik, hogy a melleimet megcsináltattam, mert a szoptatás alatt elfogytak, szó szerint. De sporttal és diétával ismét S-es ruhákat hordok, izmos vagyok és lelkileg boldog. Most ismét úgy néz rám, mint régen.

A férjem nagyon sokat dolgozik, de nem vetem a szemére, hisz olyan életet élünk, amilyenre nagyon sok ember vágyik. Mindent megkapok tőle, legyen az éppen biztatás, lelki pátyolgatás vagy éppen egy drága utazás vagy valami luxus termék. Elkezdtem dolgozni, valamint a doktorimat is szeretném befejezni.

De mikor ezeket végigsorolom és összegzem a fejemben – pro és kontra – akkor a végén mégis csak egy dolog jut az eszembe, hogy biztos újra szeretném ezt? Éjszakai kelések, fogfájás és a temérdek stresszes helyzet, ami miatt használhatatlan lesz az ember egy időre. Vagy pusztán szükségem van még időre...

Poppy