Anya, már megint sírsz!

Ilyenkor májusban évek óta zsúfoltak a délutánjaim: ha van három közösségbe járó gyereked, ezzel jár. Szeretem az anyák napját, a kölykök olyan lelkesedéssel titkolóznak hetek óta, mindig el-elejtegetve egy-két apróságot, szemük sarkából lesve, mit szólok hozzá, kigyúl-e a kíváncsiság fénye a szememben, rákérdezek-e, mi az, hogy erőteljes tiltakozással közölhessék: Anya! Ez titok! Későtavaszi hagyományos játékunk ez, csak a mienk, nem érti senki más, nem tudja senki, készülünk, ők arra, hogy meglepjenek, én arra, hogy újra és újra megmosolyogjam magam: megint bőgök, és felnevessek, amikor a gyerek odasúgja az ünneplés közepén: Anya, már megint sírsz.