Töltsd meg színekkel a könyvet!

A közelmúltban írtunk Barabás Zsófi és Moizer Zsuzsa: Mindenki tud rajzolni című foglalkoztató-könyvéről. Most arról beszélgetünk a szerzőkkel, milyen út vezetett könyv megszületéséhez és megjelenéséhez.

Ti mindig is szerettetek rajzolni? Ez hobbi, vagy ezzel foglalkoztok a munkátokban is?

Zsuzsa: Képzőművészek vagyunk, ez a szakmánk. Így ez hobbi és munka is egyben.

Zsófi: Mindketten a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végeztünk, mi ezt választottuk hivatásunknak is. Én gyerekkoromban is rengeteget rajzoltam, vágtunk, ragasztottunk, építettünk mindenféle anyagokból.

Fotó: Trunkó Bálint

Nekem a legjobban az ragadta meg a fantáziámat, hogy a kötettel a rajzolásban sok helyen szinte nincsenek szabályok. Hogy született a gondolat, hogy egy ilyen, az alkotás élményét és szabadságát nyújtó összeállítást csináljatok? Hogy jött a gondolat, hogy foglalkoztató-könyv legyen az ötleteitekből?

Zsuzsa: Nehéz megmondani, hogy az ötletek pontosan honnan jönnek, egyik jön a másikból. A könyv ötlete is ilyen. Majdnem egy időben mindketten elkezdtünk gyerekekkel foglalkozni, kreatív foglalkozásokat tartani, ahol minden alkalommal új feladatokkal kell lenyűgözni a gyerekeket. Ez más, mint amit eddig csináltunk, de másrészről pedig ez az, amihez értünk: kreatív emberek vagyunk, folyton agyalunk valamin. Tulajdonképpen ezeknek a foglalkozásoknak a sikere indította el a könyv ötletét. Készíteni akartunk egy rajzolós könyvet, olyat ami örömet okoz a gyerekeknek. Kihívás volt minden értelemben.

A könyvben minden kép fekete-fehér. Szándékosan így találtátok ki, vagy menetközben alakítottátok ilyenre a szín(telenség)világát? Mi motivált ebben?

Zsuzsa: Tudatos döntés volt, hogy a könyv fekete- fehér lett. Minden rajzot és a szövegeket is kézzel készítettük el, fekete-fehérben. Többféle eszközzel dolgoztunk - ceruzával, tussal, filctollal - egyrészt azért, hogy a könyv rajzai izgalmasan sokfélék legyenek, másrészt pedig azért, hogy a szülők és a gyerekek lássák, hogy bármilyen eszközzel el lehet kezdeni a rajzolást. A könyv "színtelenségével" is arra szeretnénk inspirálni a gyerekeket, hogy ők válasszanak: töltsék meg olyan színekkel az oldalakat, amilyenekkel szeretnék. Mi csak elindítunk valamit az oldalakon, a folytatás a gyerekek feladata. A szabad és önálló gondolkodásra való inspirálás a könyv egyik legizgalmasabb feladata. A könyv címe is így jött.

Mennyi ideig dolgoztatok a képeken, a sorrenden, az egész köteten, míg összeállt a végleges formája?

Márciusban jött az ötlet és áprilistól egészen a könyv megjelenéséig, november elejéig dolgoztunk rajta. A könyv egy nagyon intenzív munka eredménye. A leghosszabb ideig a feladatok kitalálása, a rajzok elkészítése és összeállítása tartott. A feladatok sorrendjét pár óra alatt eldöntöttük. Skicceket készítettünk a kész oldalakról, és sorrendbe raktuk őket, így állt össze a könyv miniben.

Voltak alkotói nézetkülönbségeitek? Sok ötletet rostáltatok ki?

Mindkettőnket teljesen beszippantott a könyv készítése, folyamatosan ezen agyaltunk, külön-külön és együtt is, aztán megbeszéltük az ötleteket. Megnéztük az összes kiadványt, ami a piacon van most. Nem kevés energiát és pénzt fektettünk abba is, hogy a külföldön kapható hasonló könyveket is megismerjük és ezekhez képest egy egyéni, más könyvet hozzunk létre. Folyamatosan ott voltak bennünk azok a kérdések, hogy milyen legyen a könyv, milyenek legyenek a feladatok, kinek szóljon.

Kitaláltuk, hogy legyenek szereplők, de nem tudtuk előre, hogy milyenek lesznek, hányan lesznek, ez mind a munka közben alakult ki. Természetesen sokkal több rajz és ötlet született meg, mint ami végül belekerült a könyve. Annyi mindenünk van, hogy gond nélkül meglenne a könyv folytatása. Amikor eldöntöttük, hogy körülbelül hány éves gyerekeknek szól a könyv, akkor voltak olyan feladatok, amiket túl nehéznek, vagy absztraktnak gondoltunk, ezért kihagytuk. Így is sok típusú feladat került bele. Vannak olyanok, ahol nem kell rajzolni, csak figyelni és keresni, pl. a fekete városban elbújt állatokat, vagy az erdőben rejtőzködőket, vagy ábrándozni és figyelni, hogy a hullámzó tengeren melyik hajóban utaznál.

Aztán van, ahol színezni lehet, és van ahol hiányzó részeket lehet rajzolni az embereknek, vagy az állatoknak, vagy kitalálni, hogy milyen lehet Masninak, a síró kislánynak a teste és a ruhája, amikor nem sír. Belenézhetünk a dinó hasába és megrajzolhatjuk, hogy mit evett, épülő város rajzolhatunk, vagy repülhetünk az űrben. Minden szereplőnek megvan a maga karaktere, pl. Buborék, a labirintusszörny tudja változtatni az alakját, amibe belebújik, annak a tárgynak a formáját fel tudja venni. Aztán van egy feladat, ahol arra inspiráljuk a gyerekeket, hogy lássák, minden ember másmilyen, vagy egy másiknál pont a hasonlóságokat rajzolhatják meg, ahol minden polip mosolyog. Vannak egészen absztrakt feladatok is pl. "Ősz van, fúj a szél, szállnak a levelek.", vagy az az oldal ahol "Vihar van". Annyi feladat került a könyvbe, hogy ezek megrajzolása akár hónapokig is eltarthat.

Melyikőtök fejében és hogy született a labirintusszörny?

Zsófi: Buborék testét én kezdtem el megrajzolni, de még nem volt személyisége. Zsuzsa odajött és teljes magabiztossággal berajzolta a szemeit és a két kis kezet. Tehát a labirintusszörny egy igazi közös szereplő.

Zsuzsa: Megláttam az ablaküvegre felragasztott cetlit, amin egy labirintus volt és mondtam, hogy ő egy lény, mégpedig ilyen és akkor rajzoltam neki arcot meg kezeket. Végülis Buborék a labirintusszörny Zsófié lett, az ő figurája.

Nehéz volt kiadót találnotok?

Zsófi: Megkerestük a Scolar Kiadót és ők egyből lecsaptak a könyv ötletére, így a legelejétől ők hallották az ötleteinket, látták az első rajzokat, a könyv alakulását, mindent.

Mi a véleményetek a különféle, vékonyka foglalkoztató füzetekről, amikkel minden bevásárlóközpont és bolt tele van?

Minden kiadvány, ami megtalálja a közönségét nem hiába született meg. Örülünk, ha a mi könyvünk lelkes rajzolókra talál.

A rajzpedagógiát is szeretnétek ezzel megreformálni?

Mindkettőnknek megvan a maga hivatása, amibe most már ez is beletartozik, mert nem tudunk valamit félig csinálni. Azt szeretnénk, hogy a könyvünk örömet okozzon, gyerekeknek és szüleiknek egyaránt. Nagyon lelkesedünk ezért a feladatért, és nagy örömmel csináljuk. De mindkettőnknek ott van a fejében más is, a saját alkotói pálya, olyan tervekkel, amik nem kötődnek a rajzoktatáshoz. Szabadok vagyunk ebben az értelemben, és ez így is marad.

Mik az első visszajelzések a rajzolóktól, vevőktől?

Folyamatosan kapunk visszajelzéseket. Még az elején járunk, a könyv egy hónapja van a boltokban, az oldalainkat most rajzolják a gyerekek. Nagy izgalommal tölt el minket az a kérdés, hogy milyen rajzok születnek majd a könyvbe, ezért hirdettünk rajzpályázatot is.

Szeretnétek folytatást a kötetnek?

Vannak terveink. Nagyon sok. A könyv megjelent, életre kelt és most kezd látszani, hogy tulajdonképpen mit is hoztunk létre.

A Mindenki tud rajzolni című könyv Facebook oldala itt található.

http://www.facebook.com/mindenkitudrajzolni

Sok sikert kívánok nektek!

Center