Én vagyok az az ember, aki fél éjszaka nem alszik, ha nem a megszokott útvonalán és/vagy megszokott autójával kell mennie valahova. Munkahelyre, társaságba lassan illeszkedek be. Azonban ha megtalálom a komfort zónám, vagy megszokom az újdonságot, onnantól kezdve magabiztos, talpraesett és pörgős vagyok. Csak kicsit tovább tart alkalmazkodnom, mint a környezetemben bárkinek, és fontos számomra, hogy az élet minden területén a tevékenységek rendszerben és rutinszerűen menjenek.
Azért volt fontos ezt leírnom, mert a tanfolyam egésze, nem a társaság vagy a szülésznő személy szerint, hanem maga a mondanivaló erősen kívül esett a komfortzónámon, és hazafelé el is sírtam magam (a sírás nálam évi 1-2 darab, nem jellemeznek szélsőséges hangulatok). Ennek nagy része benne lesz az alkalmazkodásban, azaz mire jön a kislányunk, addigra hozzászokom a pelenka-etetés-fürdetés trióhoz, és a számomra nélkülözhetetlen rendszer is ki fog alakulni, hiszen a párom hihetetlen nagy támogató erő és segítség. Viszont két dolog nem, és nem, és nem megy. Nem tudom beleszuszakolni az "úgyis megszokod, ne stresszelj" dobozba.
Az egyik a szülés. Nem, nem maga a tény, hogy szülni fogok. Hanem a körülmények. Kezdődött azzal, hogy mikor "illik" bemenni a kórházba. Mikor mit kell tenned, mikor zuhanyozz, mikor állj fel stb. Mit vigyél magaddal. Négy hálóinget. Azt mindenképp. Kérdem, minek. Szüléshez, meg majd vegyek fel tisztát, amíg benn vagyunk. Nem-nem, félreértjük egymást. Én nem a darabszámra kérdeztem, hanem a ruhadarabra. Miért pont hálóing? Tudom, h az olvasónak ez a felesleges szarrágás kategória, de 18 éve még a szekrényemben se volt hálóing. A felmerülő kérdésekre a válasz: bugyiban. Még télen is. Ha beteg vagyok, akkor póló pluszban. A lábamnál ott van a melegítő és az otthonka póló, ahogy kelek, már öltözöm is fel. Nos, nekem ez a komfortzónám.
Igenis, rosszul vagyok a gondolattól, hogy hálóinget kelljen felvennem. Nem szeretem. Valamint ha bemegyek egy kórházba, és látom a hálóingben, meg azokban az idétlen köntösökben lófráló embereket, mindjárt "betegnek" szólítom (magamban) őket. Miért nem lehet egy kórházban felöltözni??? Nem csak a szülészeten, hanem bármelyik osztályon. Ha van erőd, van lehetőséged, akkor miért jobb egy hálóingben lenni egész nap? Az már csak hab a tortán, hogy szerintem nő az ember kiszolgáltatottság érzése, ha egész napra pizsibe kényszerül.
Miért nem szülhetek pólóban? Vagy anyaszült meztelenül? Vagy zöld pöttyös fürdőruha felsőben hupilila sapival a fejemen?
Lhunara
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.