Vadászat: a kislány hazudott az óvó bácsiról

Thomas Vinterberg

A vadászat egy kisvárosi óvó bácsi kálváriáját mutatja be, akit az egyik kislány, Klara apró füllentése nyomán kialakuló botrány során meghurcol és kiközösít az a kisvárosi közösség, amelynek addig központi, népszerű tagja volt. Lucas, akit a nagyszerű dán színész, Mads Mikkelsen formál meg érzékenyen és hitelesen, mindenét elveszíti a kislány hazugsága miatt. Hiába menti fel a bíróság a vád egyértelmű következetlenségeire hivatkozva, és hiába mondogatja a megszeppent kislány már a második naptól kezdve lépten-nyomon, hogy nem is úgy volt, ahogy akkor mondta, most már senki sem hisz neki. Ugyanazok bizonygatják, hogy csak a képzelete játszik vele, akik előtte állították, hogy egy gyerek mindig csakis a színtiszta igazat mondja.

Vinterberg filmje a nyugati társadalom fontos kérdéseit feszegeti: hogyan védelmezzük túlságosan gyerekeinket, hogyan ügyelünk túlságosan a politikai korrektségre, néha a ló túlsó oldalára esve. "Létezik ez a klisé, hogy a gyerekek nem hazudnak, és mi ebben a filmben azt állítjuk, hogy igen" – mondja a rendező. Annak ellenére, hogy a bíróság nem találja bűnösnek, Lucas élete összeomlik: az egész város ellene fordul, kitiltják a boltokból, legjobb barátai megverik, fiát eltiltják tőle. Ő pedig küzd azért, hogy bebizonyíthassa igazát: nem adja fel, nem vonul vissza.

A történet érdekessége az, hogy itt mindenki egyformán ártatlan és jó szándékú: a főszereplő Lucas, a gyerekeiket védelmező szülők, a mellettük kiálló barátok. A konfliktus egy hatalmas félreértésen alapszik, ami miatt valahol mindenkinek bűnhődnie kell.

A számomra sajnos szájbarágósan végződő film konklúziója az, hogy hiába rehabilitálják egy idő után azt, akit hamisan vádoltak, a sebek örökre megmaradnak. Annak ellenére, hogy ez egy jelentős rendező fontos filmje, nagy hibájának látom, hogy a karakterek viselkedése olykor értehetetlen, megindokolhatatlan. Miért nem kérdőjelezi meg senki a kislány szavait? Anyaként én magam is tudom, mi mindent hord össze egy ötéves – a különlegesen érzékeny téma az vajon, ami egy ilyen helyzetben megfosztja az embert a józan gondolkodás képességétől?

Érthetetlen számomra az is, hogy miért alakul minden olyan jól a történet végén, egy évvel az események után: hogyan lehetséges, hogy a filmben látott módon, majdnem tökéletesen helyreáll minden egy rövid idővel egy ilyen hatalmas kiközösítés-botrány után?

A vadászatot a színészek játéka teszi felejthetetlenné, különösen Mads Mikkelsen alakítása, ami sokáig kísérteni fogja a nézőt. Hasonlóan nagy alakítást nyújt a kis Klára tétova, bumfordi apját megformáló Thomas Bo Larsen, valamint a dán kisvárosi hangulatot bemutató, lassú és szép rendezés is kompenzálja a forgatókönyv már említett hiányosságait. Legfőképpen a karácsonyi templomi jelenet az, ahol Mikkelsen és Larsen csak egy-egy pillantása egy regénnyel ér fel – emiatt a jelenet miatt mindenképp érdemes megnézni A vadászatot.

Almajemima