Hopp, az apróbetűs rész kimaradt...

Be is kellett ismernie magának, eddig a cirkalmas, nagybetűs hirdetési szöveg minden eleme igaznak is bizonyult.

Akkor most miért érzi magát kellemetlenül? Mit kellemetlenül? Rosszul! Ne szépítsük. A nap nagyobbik részében nincs semmi gond, aztán hirtelen beüt a krach. A házigazda tényleg igazán kedves, próbál segíteni is, de próbálkozása mindegyre hasztalannak bizonyul. Biztos volt apró betű. Talán a prospektus végén. Elrejtve. Igazából mindegy is, alapvetően megérte. De ebből a szörnyűségből már elég volt! Üvölteni volt kedve. Az érzés újra és újra átjárta. Csavart, feszített, kínzott. Erre senki és semmi nem készítette fel.

Aztán hirtelen – mint egy robbanásszerűen - véget ért. Minden újra a régi, a megígért lett. A fények szebben ragyogtak, a szobában körülnézve az ezer titok és felfedezésre váró csoda kínálta magát. A házigazda rámosolygott és ő – most először – viszonozta a mosolyt. És repült. Szállt. Boldog volt.

Elmúlt a hasfájása és tiszta pelusba bújtatta az a mosolygós, néha tehetetlen, de kedves házigazda aki szerette magát anyának nevezni.

Megérte ezt a célt választani – döntött végleg, majd elégedetten újra elvigyorodott és úgy döntött, nem is baj, hogy nem olvasta előre az apró betűs szakaszt a hasfájásról.

Center