Dohányzó gyerekekről készített sorozatot egy belga fényképész

Forrás

Az 1980-as születésű fényképész így ír honlapján a sorozatról:

„A Dohányzó kölykök-sorozat elkészültét egy indonéziai láncdohányos kisgyerekről szóló YouTube-videó inspirálta. A videó rávilágított a Kelet és Nyugat közti kulturális különbségekre és megingatta azt az elképzelést, hogy a dohányzás elsősorban felnőtt tevékenység volna.

A felnőttek dohányzása társadalmilag elfogadott, ezért el akartam választani a néző fókuszát magáról a dohányzásról.

Úgy éreztem, a gyerekek dohányzása szürreális hatást tehet a szemlélőre és arra kényszerítheti, hogy a dohányzást a maga valóságában lássa ahelyett, hogy a dohányzó személyével kapcsolatban alkotna feltételezéseket.

A "Dohányzó kölykök” kiállítás megnyitásának idején törvény született, amely betiltotta a dohányzást a belga bárokban.

A közvélemény felháborodott a kormány beavatkozásán, úgy érezve, hogy a szabadságjogokat nyirbálják ezzel, gyermekként kezelve a felnőtteket.

Azzal, hogy egészségügyi okokból számos város élt a dohányzás tilalmával, a dohányzás kultúrája a múltba süllyedt, egyféle „Mad Men”-korszakba, amikor egy étteremben vagy repülőgépen dohányozni teljesen szokványosnak számított.

A dohányzás esztétikája és a dohányosok különleges kéztartása és pózuk nem tiltható be, de a „Dohányzó kölykök” különböző megjelenései – a Glamourban, a Jazzban vagy a The Marginalban – a dohányzás kevésbé mutatós oldalát jeleníti meg, egyensúlyozva a dohányzás szépsége és visszataszító mivolta közti mesgyén.

Megnyugtatom a nézőt, a gyermekek biztonságával kapcsolatban: a képeken nem igazi cigaretta szerepel. Helyette krétát és belülről megtámasztott sajtrudakat használtunk, a füstöt pedig gyertyák és füstölők adták.”

A fényképész azzal, hogy dohányzó gyerekeket fényképezett le, kifordítja a dohányzás jelenségét a társadalmilag elfogadott keretből és csupasz mivoltában mutatja be. Így megfosztja a dohányzás jelenségét attól a kulturális aurától, ami az évtizedek során, főként filmeknek és reklámoknak köszönhetően rárakódott és elfogadtatta a társadalommal, mint hétköznapi szokást.

Az, hogy gyerekek dohányozzanak, társadalmilag nem elfogadott, mégis létező jelenség, gondoljunk csak arra, ha a szülő dohányzik a gyermeke jelenlétében, passzív dohányzásnak kitéve ezzel őt.

A cél tehát szent, nekem mégis van egy gondom az egésszel. Ha az ember csak a képeket nézi, és nem áll ott mellette a művész, aki elmagyarázza, hogy mindezzel mire akarja felhívni a figyelmet, nem látok semmi egyebet, csak cigiző gyerekeket. Ti mit gondoltok?

A sorozat képei itt nézhetők meg.

kertedi