Súly: 86.3 ruhában, ebéd után. Micsoda?! Nem hiszek a szememnek! Ennyit jelent az, hogy néha nem vacsizok (2-3 alkalommal igen, de salátát csirkemellel a városban) és mozgok? Pedig ebédre nehéz kaját eszem, néha sokat is és még tortát is.
Edzések száma: 2 óra gyaloglás és kétszer fél óra torna
Úgy érzem, sikerül lassan túllépni ezen a tehetetlenségen és lazaságon, ami az elmúlt két hétben volt jellemző rám. Sajnos nem tudtam elmenni annyiszor mozogni, ahányszor szerettem volna, késő este pedig már nem bírok és nem akarok kimenni. Édesanya eljött hozzánk hétfőn és egészen szerdáig velünk lesz, azért, hogy nyugodtan el tudjak járni vezetni és vizsgázni. Sajnos ahelyett, hogy könnyebb lett volna nekem, sokkal rosszabb a helyzet itthon, mert ilyenkor a két kisfiam nagyon eleven, rakoncátlan kisördöggé változik, tehát összességében ahelyett, hogy szép kényelmesen ellennénk itthon és eljárnék vezetni, ahelyett kapkodok, idegeskedek, fegyelmezek.
Újabban a kisfiúk minden nap 5-kor kelnek, és ez a tartós korán kelés és a sok idegesség megvisel mindenkit, én kötekedő vagyok, ingerlékeny és újabban nagyon szédülök időnként, ami hirtelen tör rám és például vezetés közben nem túl kellemes. De végre eljutottam addig, hogy változtatok, ha már nem tudok elmenni gyalogolni, akkor tornázok itthon, DVD-re. Nem jó idebent izzadni, mikor kint a friss levegőn jobban esik a mozgás, de rá vagyok kényszerülve. Rubint Réka DVD-jére tornázok, a címe: Add önmagad. Két, nagyjából 20 perces blokkból áll, az első kicsit koreografált és az én botlábammal és nulla ritmusérzékemmel csak nagyjából a felét tudom csinálni. Ezzel a combomat formálom, erősítem. A második részben a fenékre edzünk Rékával és egy kicsit a hasra is. Az idő repül, az izom fáj, de annyira, hogy már nem is figyelek oda Réka kissé magas, sipító hangjára.
Egy újabb dolog, amin változtatni kell, nehogy már minden simán menjen. Lábfájás, leeső köröm, forgalmi vizsga, itthoni súrlódások, sokat dolgozó férj. Kedden vége lesz mindennek, levizsgázok, Édesanya hazamegy, én már nem járok el kétnaponta vezetni, itthon leszek egyedül egész héten reggeltől estig, egyszer egy héten mozdulunk majd csak ki a közeli hipermarketbe bevásárolni. Már előre félek tőle, bele fogok megint betegedni abba, hogy mindig itthon vagyok a két gyermekkel egyedül. De ez legyen az én gondom, hiszen rajtam kívül senkit sem érdekel sem ez, sem a fájó lábujj. Menni kell és csinálni, szép sorban mindent és csak mosolyogni örökké, minél jobban fáj, annál jobban. Azt mondta ma Soma, hogy tündér vagyok, aki feltölti őt energiával, elvarázsolom. Ennek szívből örülök, bár igaz, hogy üvölteni tudnék a fájdalomtól és a feszültségtől, ő ebből a szédülésen kívül semmit nem vesz észre. Édes tudatlanság. Mindenkinek megvan a maga keresztje. Kitartás csajok, csak keményen!
rotarix
