Aki versírás helyett tésztát dagasztott – Mikes Margit

„Apám délelőtt valahogy otthon volt, s kijött hozzám felolvasni a konyhába. Olyan figyelmesen hallgattam, hogy a leves kifutott. De ez még csak hagyján. Papa rá akart gyújtani és a gyufát hiába kerestük. Később, mikor felemeltem a fedőt, rémülten láttam, hogy benne úszik a gyufaskatulya. A nagy figyelésben só helyett véletlenül azt dobtam a fortyogó levesbe.”

Első felesége halála után Mikes még abban az évben új asszonyt hozott a házhoz, Szász Piroskát. Sajnos ő 1918-ban, egy év múlva öngyilkos lett. Mikes nem várt, 1918 szeptemberében újra nősült, Havas Irmát vette el, akitől két gyermeke, Ilona és György született. Ez a kapcsolat haláláig tartott.

Margit Budapesten végezte tanulmányait. Édesapja 1920-tól Az Est Lapok napilapcsalád szerkesztője volt. Margit versei itt jelentek meg először. Az Új Idők, 1932-től a Nyugat és a Magyar Csillag is közölte verseit. Megismerkedett Csók István tanítványával, Kemény László festőművésszel. Házasságukból született 1936-ban Kemény Zsuzsanna. Margit verseit Babits Mihály is méltatta Beszélgető Füzeteiben, de igazán Radnóti Miklós volt az, aki felfedezte. 1938-ban jelent meg első verseskötete, a Költő a konyhán. Az asszonyi létről ad számot a kötet, azokról az időkről, mikor még nem volt lehetőség a másik utat választani. A házimunka asszonyi kötelesség, előbbre való a költészetnél. Egyik versében a kávéház üvegablaka mögött zümmögő fogoly méh sorsához hasonlítja saját sorsát. Radnóti szerint Margit versei szigorú logikát követnek, mind a tartalom, mind a forma esetében. „Különös, szigorú fegyelmezett és szemérmes költőasszony beszél: szigorú, fegyelmezett és szemérmes művészettel az életéről, érzelmesség nélkül, megfontoltan.”

Költő a konyhán

Az ablakon besüt a nap.

Verset írjak? Vagy menjek el?

A tavasz hív. De szól a munka:

Mit bámulsz? Most dolgozni kell!

Nézz csak oda az ágy alá,

nézz a piszkos edényre,

szekrény mögött lapul a por

s verset főzöl ebédre?

Nógasd napszámos két kezed, hogy

seprűt ragadjanak

s táncoljon a mosogatórongy

gyors ujjaik alatt!

Hát persze, másra nincs idő

és már kedv sincs elég tán.

Nagyságos asszony a nevem,

de a kezem cselédlány.

Lecsúsztál - gondolom nevetve -

proli nagyságos asszony!

Lánykorodban csak zongoráztál,

ültél a Duna-parton,

vagy, míg az apád dolgozott,

bújtad a könyveket

s nem tudtad, hogy az idő egyszer

csak munka s pénz lehet.

Az ablakon besüt a nap.

Sirassam, aki voltam?

Eh, élni kell! Dalolni kezdek

és minden újra jól van.

Péntek: tésztanap. Ez a fontos!

Ma csusza lesz ebédre!

Liszt ide, tojás! Mégis úr,

ki a magi cselédje!

Gyúrom a tésztát, nő, dagad,

jó friss szag száll belőle,

belegyúrom a napot is,

hogy csak úgy ragyog tőle.

Napfény, te aranyos jövő,

ragyogj egész napomra,

ragyogjon tőled a sötét

földszinti szoba-konyha!

Csak vesszen, ami elveszett,

más sorsa még kutyább:

de jön a tavasz és dalol

bennem az új világ,

az új cseléd, aki többé

nem hajt már derekat,

legfeljebb a dézsa előtt,

ha súrol egy fazekat.

Nem minden verset jellemez azonban ez a csalódottság. A kötetben találkozhatunk csodálatos természet-ábrázolásokkal, Budapest mindennapi hangulataival. Egyszerű, de szívhez szóló,szerethető versek ezek. Egy egyszerű asszony gondolatai.

„Leülök egy elhagyott padra,

borzongat a csönd, a hideg,

a fába vágott szív, szegény,

szégyelli, hogy itt didereg,

a vénasszonyok nyara is

szoknyáját fogja s megy tipegve”

1956-ban lánya, Zsuzsanna elmenekült az országból. A bécsi menekülttáborban húzódott meg, s november 19-én – csupán 19 évesen – f eleségül ment Makkai Ádám költő, műfordítóhoz. 1957 elején Amerikába, New Yersey-be utaztak, ahol a férfi apja és felesége már várták őket. Margit és férje egy ideig még Magyarországon maradtak. A költőnő versei megjelentek az Élet és Irodalomban, a Kortársban és a Vigíliában. Férje rajztanárként dolgozott, 1957-ben lehetősége nyílt egy kiállítás rendezésére. 1968-ban a házaspár az akkor már elvált Zsuzsanna invitálására Amerikába távozott. Később a müncheni Új Látóhatár jelentette meg Margit verseit és visszaemlékezéseit. 1971-ben Üvegpohár címmel jelentek meg válogatott versei. 1974-ben látott napvilágot utolsó kötete, Csillagtalan ég alatt címmel. 1976. december 4-én hunyt el New Yorkban.

Őszi réten

Másodszor virágzik a rét már...

Nemrég itt feküdt letarolva,

s most újra nyílik, olyan dúsan,

mintha első tavasza volna.

Itt is, ott is apró virágok

ágaskodnak és integetnek,

megint nőttek pár millimétert,

de kis lábaik még remegnek,

s mikor hullámzanak a szélben,

szinte félve kapok feléjük,

olyanok, mintha szaladnának

s a rét is elszaladna vélük.

Most kétszer úgy szeretem őket,

mint nyáron, közéjük telepszem,

egyik olyan, mint egy piros gomb,

a másik mint egy kék gyerekszem,

s mintha magam is gyerek volnék

és az élet csak játék volna, -

mint szalmaszálas kisgyereknek,

ki színes buborékot fújva

lopja az időt könnyű kedvvel:

örülök a szép őszi napnak,

örülök, hisz közel a tél már,

e néhány boldog pillanatnak.

1934

Juditty

Forrás:

Mikes Margit: Édesapám (Emlékezés Mikes Lajosra)

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00659/21113.htm

Kázmér Ernő: Mikes Margit: Költő a konyhán

http://www.huszadikszazad.hu/kultura/kolto-a-konyhan