Erőszakkal öltöztetem kalóznak a gyerekem

A liberális álláspont az, amikor a gyerek dönti el, mi szeretne lenni. Persze ez a fajta megközelítés buktatókkal és veszélyekkel teli. Vegyük például azt az esetet, mikor tavaly a nővérem megkérdezte a kisfiát, mi szeretne lenni a farsangon.

- Naprobot – válaszolta ő.
Sajnos senki nem tudta elképzelni, hogy néz ki a naprobot. Magáról a naprobot létezéséről sem volt ezidáig senkinek tudomása. De a nővérem szerencsére nagyon kreatív: varrt egy sárga selyemköpenyt, arra mindenféle négyzet alakú dolgokat kör alakú dolgokkal, ez így együtt kapcsolótáblának nézett ki. Varrt egy fejdíszt is, antennával, és készen is volt a naprobot jelmez.

Van aztán a konzervatív álláspont. Egy barátnőmmel beszélgettünk múltkor, és megkérdeztem, mi szeretne lenni a három éves kisfia.

- Mikor megkérdeztem, azt mondta, Thomas vagy Verda – panaszkodott a barátnőm . - Na, kösz, mondtam, honnan szerezzek én most Thomasos vagy Verdás jelmezt? Az biztos, hogy nem fogok venni ötezerért. Úgyhogy úgy döntöttem, nem érdekel, mi szeretne lenni – fűzte hozzá bosszúsan. – A kolléganőmtől remek kalóz-jelmezt kaptam kölcsön, tavaly használta a kisfia. Most kalózos filmeket nézünk, hogy kedvet kapjon hozzá.

Most jut eszembe, háromféle megközelítés van. Létezik a liberális és konzervatív közötti is, mikor a gyereknek hosszú hónapok kitartó munkájával sugalljuk, hogy ő tulajdonképpen mi is szeretne lenni. Ezt irányított jelmezválasztásnak nevezném. Például mi elhatározzuk, hogy a gyerek kalóz lesz, mert a múltkor cuki kalózos kendőket turkáltunk a piacon. Az egyik a fejére kerül, a másik a derekára, még szemkötőt is tudunk fabrikálni egy kiszuperált felsőből, és kész a jelmez. Ára: 600 Ft.

De a gyerek inkább Zorró akar lenni. Ekkor jönnek a rajzfilmek. Száz gigányi kalózos rajzfilmet szereztünk, délelőttönként elég betenni húsz-húsz percre, és néhány nap múlva a gyerek kalóz akar lenni – pláne ha esténként a Teszveszen nagy harcok árán szerzett kalózos mesekönyvből olvasunk neki (ez kicsit megdobja a költségeket).

Előfordulhat, hogy a gyerek különösem makacs és kitart a Zorró-jelmez mellett. Semmi gond! A Zorró-jelmez tulajdonképpen elég könnyen megoldható. A helyi játékboltban kaphatunk Zorró-kalapot és kardot hatötvenért: ehhez egy turkálóban kerített fekete gyerekköpeny hatszázért és kész is a jelmez fehér inggel, fekete nadrággal.

Idén a nővérem kisfia Tarzan lesz. Mit tegyünk, látott a tévében egy tarzanos rajzfilmet, onnan merítette az ötletet. Kicsit hideg van a Tarzan-jelmezhez, de a nővérem ezt is megoldja ügyesen: szerzett egy leopárdmintás női rövidkabátot, ebből Tarzan-bugyit és mellényt szab. Az oviban szerencsére meleg van, így Tarzan boldogan hintázhat a liánokon.

Ti hogy készültök a farsangra? Varrtok egy éjszakán keresztül, mint a mázlista Anna, Peti és Gergő mamája, hogy reggel aztán csillogó szemekkel vegyétek ki a varrógép alól a tökéletes Csipkerózsika-jelmezt, esetleg a Tescóban veszitek háromezerötért, vagy kölcsönkértek a szomszédtól? És ki dönti el, hogy mi legyen a gyerek?

Konzervatívak vagytok vagy liberálisok? Egyszóval irányítjátok finoman a döntést vagy a gyerek találja ki az álomjelmezt magának?

kertedi