Terhesnapló 9.0: A kismama már nem agresszív

31. hét

Egyáltalán nem okoz gondot ennyi mindennel egyszerre foglalkozni. Talán idén egy kicsit nehezített a pálya, mert sokszor már le kell, hogy üljek, mert elfáradok, és még körültekintőbbnek kel lennem, hogy a programokat úgy hozzam össze, hogy abban minél kevesebb utazás legyen. A közlekedési eszközökön való utazási nehézségeim, hogy nem adják át a helyet, vagy nem figyelnek rám, és karjaimmal nagy körívben kell, hogy figyelmeztető integetéseket adjak le, így jelezve, hogy nem egyszerűen nagydarab vagyok, hanem terhes, és jó lenne, ha nem jönnének nekem, szóval a karácsony közeledtével ezek mit sem változtak. Bár lehet a karlendítéseimből mások másra következtetnek, de ezzel nem foglalkozom.

Bár az utóbbi időben nagyon megváltoztam, és most lekopogom, hogy két napja semmi bajom nincs, és újra ugyanolyan jókedvű vagyok, mint szoktam lenni, de volt egy időszak, mikor a környezetem számára elviselhetetlenül agresszívvá váltam. Úgy éreztem magam, mint akit egy üvegkalickába zártak, és a bezártságtól nem tudok józanul gondolkodni, viselkedni. Minden és mindenki idegesített. Meggondolatlanul mentem neki bárkinek, aki az utamban volt, legyen az hápogó öregember, akinek nem tetszett, hogy akkor állok fel a buszon az ülésből, mikor az már kinyitotta az ajtaját, négy drogos gyereknek, akik a lépcsőházunkban szívtak fel valamit a tenyerükből, és én épp akkor értem haza. Vagy D-nek, aki kiöntötte a ruszli levét a vécébe, és az üresnek vélt műanyag edényt a pizsamám felé nyújtotta, hogy dobjam ki, miközben a lé még ott csöpögött a doboz alján, és intenzív ecetes, halas szagát csak úgy spriccelte ki magából a lakásba. Ettől olyan dührohamot kaptam, hogy csak na. Két napig nem tértem magamhoz, és tulajdonképpen már azon imádkoztam, hogy csak most ne adja be a válópert, és valahogy próbáljon meg megszabadítani ettől az üvegkalickától. De D nem ilyen. Ő egy csendben fortyogó pasi, és az én szélviharos tombolásaim elől inkább megpróbál kitérni, mintsem megérteni, vagy kezelni azt.

Most jól vagyok. Hajtom a mindennapokat, és a most kapott „programajándékkal” is elvagyok. Tegnap este már nevettem is, kétszer. Tudom, hogy egyre jobb lesz, és tudom, hogy ez csak egy átmeneti időszak, de ami a lényeg, és itt ki kell, hogy mondjam, hogy azt hiszem, az apukák sok mindenben nem tudnak, vagy nem akarnak segíteni, talán biztonsági okokból. Ezért is vetettem be a nehéztüzérséget, és hívtam fel egy barátnőmet, akivel háromórás intim beszélgetés után, amilyet csak csajok tudnak egymás között, és ahol a tabu témák végre felszabadítást nyernek, én is megváltásra leltem. Kellett ez. Enélkül most valószínűleg a hajamat tépve, őrjöngve futkorásznék a lakásban, hogy úristen, mennyi mindent kell megcsinálnom, de most hölgyem és uraim, készen állok a feladatra, mely egyáltalán nem tűnik bonyolultnak, sőt egészen jól kivitelezhető tervet raktam össze. Na, jó, a használt mosógépet talán nem lesz olyan egyszerű beszerezni időre, de semmi pánik, megoldjuk, remélem.

Ezúton szeretnék nagyon kellemes karácsonyi ünnepeket kívánni, remélve, hogy mindenki számára ez a három nap az év csúcspontját fogja jelenteni.

Ildikó (yzzma)